hálló-hálló!
az előző részben történt: 3:50re megjött értem a minibusz, én voltam az utolsó kispajtás akit felvett ötödikként. Kicsit megsajnáltam a másik négy kis „potato”-t (Zsuzscsi – ezek tényleg olyanok voltak!!!) Ott gubbasztottak csórik a tök sötét buszocskában, az arab meg csak nézett, hogy ez komoly? Ez most ide akar parkolni? Az ő foglalt helyére? A bolt elé? Már majdnem nekiugrott a pajtikámnak mikor meglátott engem és lenyugodott J
Nem mondhatnám, hogy a város zsúfolt lenne reggel 4 körül… konkrétan alig láttam pár embert, és annak is a fele konkrétan részegen támolygott még csak hazafelé az előző estéből. (közepesen nyugdíjas érzés fogott el, de szerencsére elmúlt)
Ferihegy 2re érvén már jóval több … hát nem mondom h ébren lévőt, sokkal inkább… zombit láthat a nagyérdemű; nyilván valóan én sem lehettem a toppppon, és úgy is maradtam. A kötelező csekkolás után szomorúan tapasztaltam, hogy még a kávézóknak ahhoz is korán van, hogy kinyissanak L a boarding pass-on még rosszabb hír várt…hiába kértem külön hogy az ablak mellett ülhessek, hát nem sikerült – olyannyira hogy a B ülés volt az enyém, azaz két idegen között: se karfa, se lábnyújtási lehetőség, se letámasztási a párnának (pulcsinak), hogy szundizzak. L Na jó, kibírtam, de iszonyat nem volt kényelmes. L A reggeli kicsit kárpótolt (tojásos szendó és egy briós-szerű péksüti).
Az egyik szomszédom egy tehénkedő gyerek volt, aki lenyúlta a karfámát (tudjátok, hogy ez nálam kardinális kérdés!), a másik szomszédom egy gyógypedagógus lány, aki 3 másik pajtásával Bostonba tart valamiféle táborba, táboroztatni (de ahogy levettem nem a pedagógia, hanem a mosogatás lesz az amiből a magyarok ki fogják venni a részüket). Gyakorlatilag a leányzóról fél óra alatt mindent megtudtam, kezdve azzal, hogy most repül először és fél (yeah!) odáig, hogy nyáron jött ki egy 3éves kapcsolatból, de a mostani barátja milyen cuki. Szóval elég hamar jóban lettünk…szerinte. Szerintem még jó, hogy nem tartott tovább a repülés 😉
Amszterdamba értünk hurrá!
Simán megtaláltam mindent, amit kellett és sikerült innom egy rendes kávét is (a gépen vmi barna mosogatólével kínáltak – nem kértem). Kiderült, hogy olyan fa**án sikerült kikapcsolni a telefonomon a netet, hogy a wifi-rendszerekre sem tudok kapcsolódni vele… én szerencsétlen! De Nolan megmentett J
A mai epizód címe: Úton a víz felett
Gyakorlatilag két dolgot kértem a sráctól aki intézte a repjegyet: 1) ablak mellé 2) úgy ablak mellé hogy a szárny előtt legyek, hogy ne a szárnyat nézegessem 13 órán keresztül. Amszterdamig ugye nem sikerült ablak mellett ülnöm, most meg épp a 8 méter széles szárny hátsó részénél vagyok azaz SEMMIT NEM LÁTOK A KIBEBA***TT szárnyon kívül! (asszem ezért a két dologért egy B+-et ki fogok osztani…)Szerencsére van jó hír is: nem ül mellettem senki J
A helyzetünket folyamatosan jelző kis térkép alapján jelenleg valahol Izland felett szállunk, és a Los Angelesig hátra lévő idő 7:23 perc… azaz körülbelül már túl vagyunk az út felén… legalábbis remélem J
Jó kis mozik közül lehet válogatni – én a classic-csoportból az egyik kedvencemet az Ocean’s eleven-t választottam. Akárhányszor meg tudnám nézni J
Szerencsére a KLM nem egy kutyaütő banda, tök jó arcok és már szereztek is egy új barátot – vele repülök már több mint 4 órája J her name is Bloody Mary 😉
Az ebéd naon fincsi volt – választhattam vega pásztá és currys csirke közül… ugye nem kérdés, hogy egy vérbeli Bridget rajongó mi mellett döntött? Nagyon fincsi volt, ráadásul járt hozzá kis friss zsömike+camembert előételnek, meg egy kis kuszkusz pár sült zöldséggel és fetával (hmmmmm….) és nasinak egy egység apricot-mango-mousse…. dilisösz, ahogy a művelt angol mondja.
Most igyekszem aludni – bár amint ezt leírtam rohadtul el kezdett rázni a gép… nem túl kircsó. És most gép el – be kell kapcsolni az öveket…
Ez a kis rázkódás kb 1 órája tart… alvás egyelőre nem megy… viszont Nolan kezdi feladni a töltöttséget sajna L
Előzetes a következő részből: (a címét még nem tudom, a munkacíme: Végre föld fölött! vagyis …öö..izé… Végre a földön! J ) illetve mikor ezt feltöltöm már konkrétan tudom a főcímeket: őrült sofőrrel a cityben, az első igazi amerikai hamburger, fotózkodás a hollywood feliratnál – és mindezt közvetlen a repülőút után, alvás nélkül J
Ejnye-bejnye a becsekkolást intéző fiúnak, hogy nem adott olyan helyet, amit Esztuskánk kért! Hátha hazafelé az amcsi check-in szimpibb lesz 🙂 De lehet, hogy addigra már annyit fogsz látni a világból, hogy sok is lesz 🙂
Puszcsik és alukálj is! (De ne a taxi hátsóülésén..:)