Kihasználva a jetleg áldását, hogy már órák óta ébren vagyok és nincs a tv-ben semmi néznivaló gondoltam gyorsan megírom az utolsó napok eseményeit. (pláne, hogy már így is kopottas az élmény és nem akarom, hogy tovább kopjon!) Tehát akkor: hétfő: délelőtt vásárlás, aztán 6 óra a SeaWordben! Aki nem tudja mi az: hatalmas vízividámpark - állatkerttel keresztezve! 🙂 Fantasztikus volt! A bálnák, a fókák, a palackorrú delfinek show-ja nagyon nagyon jó volt!!! Kicsit aggódtunk, hogy csak délután értünk oda és, hogy nem lesz idő mindent bejárni, de kiderült, hogy 4-5 óra bőven elég. Sárival mindketten voltunk már itt vagy ott tengeri ’akváriumban’ így gyorsan túlléptünk azokon részeken ahol a mindenféle halacskákat lehet megnézni (és hát az üveget tapicskoló sikongató kisgyerekek is csak az első 3 percben cukik, utána már csak baromi zajosak (bocsi!)). Sokkal érdekesebbek voltak a nagy show-k! Szerencsénk volt a bálnás mulatságra éppen odaértünk és volt hely is. Később a fókás mulatságra odaértünk volna, de már nem volt hely 30 perccel a kezdés előtt…  ebből okulva a delfineket a tűző napon közel 40 percig vártuk, majd mikor vége lett egyből beültünk kivárni a következő fókás előadást. Egész jól szervezetten mennek a dolgok, és okosan is: felismerték a szervezők, hogy jóval a kezdés előtt már telt ház van, és hogy a nép ne unja magát halálra, így mindenhol vannak a show-ra felpörgető, ’bemelegítő’ emberek. Mulatságos, szórakoztató és tájékoztató elemekkel spanolják a népet; nem csak viccesek, de az állatokról kb minielőadást órát is tartanak. (hja, és nyilván ilyenkor adják el a legtöbb 11 dolláros üdítőt és 20-25 dolláros sapkákat, pólókat, törölközőket). A bioszórákat a parkban található hullámvasúton zártuk, ahol pont ugyanaz történt, mint a korábbi összes hullámvasúton – baromi vizesek lettünk! 🙂 🙂 A bejárat előtt szárítkoztunk a napon, mikor Matt értünk jött 🙂 Az amerikai kiküldetés kötelező eleme a BBQ-zás, ami most nem a kertben való sütögetést, hanem idő hiányában egy éttermet jelentett. A barbecue klasszikus amerikai étel – finomra sütött sertésbordát (oldalast) jelent, faszénen (asszem de nem biztos) megsütve. Tudjátok, mint a Frédi-Béniben 🙂 Nagyon jó kis helyen voltunk a San Diego öbölben… a hely különlegessége, hogy már nem volt hatalmas az étterem, közel 200 féle sörük volt – és ADTAK NEKEM IS! 🙂 Ezen a ponton megbékéltem a várossal, de TGF étterembe többet be nem teszem a lábam! (mondjuk a pesti K drága, tehát már csak azért sem! hihihi) A vacsi után irány vissza Losiba! 🙂 A kocsiban konkrétan kiba*** ideges lettem, mert végre sikerült telefonon értekeznem pár Pajtással, de Sárinak ezt a kiváló alkalmat kellett megragadnia arra, hogy kihasználja a kocsi adta zárt tér akusztikáját, hogy üvölteni kezdjen Mattel. Többször szóltam finoman, hogy bocsi telefonálok, majd kiabáltam is – semmi. A telefonálást és ezzel a többiekkel való kommunikációt is befejeztem. Miután hazaértünk (még kb 3 óra) Sári a maga germán módján (tehát mintha az én hibám lenne) elnézést próbált kérni a viselkedéséért… röviden: ennyivel nem úszta meg. Kedd: Matt szerint a Disneyland kiváló szórakozási lehetőség, semmiképp ne hagyjuk ki, menjünk-menjünk! Én nem voltam túl lelkes, de gondoltam hátha jó lesz, adjunk egy esélyt Mickey egérnek! Disneyland Los Angelestől kb másfél órára van (Anaheim) és van mellette egy Californian Adventure Park névre hallgató kalandpark is. Elméletileg olyan jegyünk volt, ami mindkettőre érvényes – de aztán kiderült, hogy nem 🙂 Nem érkeztünk korán, de szerencsére 10-ig nyitva van a hely. Láttuk a felvonulást (bár délután, de így is jó volt), felültünk jó pár hullámvasútra és fényképezkedtünk Mickey egérrel is. Összességében egyáltalán nem voltam lenyűgözve. Ez a hely leginkább kisgyerekeseknek van kitalálva. Úgy értem gazdag kisgyerekeseknek…én a Universal Studios-ban és a Seawordben is vásároltam 1-2 dolgot (ööö..többet is) DE itt gyakorlatilag kizárólag 1 db hűtőmágnest vettem ill két kulcstartót. Csilliárdba került minden! Nagyon durván!!! Matt 9re jött értünk – visszamentünk LA-be, de még nem haza, mert annak a tábornak a kitalálója és vezetője ahol Sári és Matt is megismerkedtek pont Los Angelesben volt, és meghívtak magukhoz. A srácok vittek engem is. Szórakoztató kis csapatba botlottunk, aminek egy részéről kiderült, hogy Putterfalváról (gyk: Tatabányáról) mentek ki és eszük ágában sincs hazajönni… elgondolkodtam. Későn kerültünk ágyba, hosszú nap volt, de mint a többi ez is remek! 🙂 Szerda: az utolsó nap… Délelőtt találkoztunk Sári és Matt közös pajtásával – Ányossal. Ez a nap leginkább arról szólt, hogy ők hárman együtt lógjanak egy kicsit, így sok új dolgot már nem láttunk, de ez így volt jó. Kiderült, hogy LA-ben szerdán van piac – legalábbis Santa Monican. Megnéztük. NAGYON JÓ VOLT. Nem túl nagy és kizárólag zöldség-gyümölcs van. Na jó, van egy pékséges stand és pár egyéb is: kagylós, házisajtos, pesztós. Ebédre mexikóit toltunk – nagyon fincsi volt! 🙂 Lementünk még a partra – elverni az összes pénzemet Venice Beachen. MEGVOLT! Haza, csomagolás, reptér… Onnan már írtam egy rövidet. Az út végén 5 óra késéssel érkeztem haza… összefoglalva: borzalmas volt! Végig vihar, 0 alvás (na jó kb 2X20 perc – de az ébren töltött órákhoz képest (közel 30) az gyakorlatilag 0). De a lényeg, hogy már itthon!