Már másodszor történt meg mialatt elindultam ami korábban soha: reptéren néven szólítás, majd az érkezést követően sorból kivétel, csomag kipakoltatás. Nem annyira bírom az ilyesmit. De persze semmit nem találtak, csak hát baromi gyanús lehet egy egyedül utazó lány a itt, jó távol az otthonától... először az útlevéllel volt gond, aztán Okinavara jövet pedig azért vettek elő, merthogy nincs érvényes beutazási vízumom - jelzem NEM IS KELL! De erre ők sokkal hosszabb idő alatt jöttek rá... sőt! nem csak a felszállásnál DE még itt is gond volt belőle... Az amerikai beléptetésnél a japán sokkal durvább egyébként - bár a reptér méretéből (ferihegy1-nél kisebb kb) erre nem gondolnál: először is hőszkenner, hogy nem-e vagy-e lázas-e... majd ujjlenyomat... (csak a két mutatóujjról!)...majd fotó...majd szem-megnézés közelről, majd azon a papíron kívül amit a repülőn már kitöltöttél és ellenőriztek és a felét beleragasztották az útlevélbe MÉG egy papír kitöltés... és ezek után nekem még csomag kirámolás is... fergeteges volt 🙂 Az ezt megelőző repülés azonban fantasztikus! Hihetetlenül jófej és barátságos személyzet, remek étel, kedvesség, csomó hely a sorok között...wow élmény! abszolút WOW élmény! (hja és már HK-ba érkezéskor megfogadás, hogy aeroflottal soha többet nem repülés!!!) A gépen (bocsi Málni) megint szóba álltam idegenekkel 🙂 Nagyon cukik voltak, az a fajta HK-i aki töri az angolt DE lelkes. Ők is ide jöttek, pont péntekig maradnak - együtt megyünk visszafelé is (fotó csatolva - akik a reptéri sorban vigyorognak). Velük megkerestük a monorail-t (helyi magasvasút), és kb 10 perc múlva már el is foglaltam a szálláson a helyemet. Annyit mondanék a szállásról - mindenki értse: jól volt fényképezve! de, van extra: fűtött a wc ülőke!! 🙂 elég menő 🙂 Lepakolás után felkerekedés, városba indulás - a mai túra indulási helyszínének megközelítési tervének kidolgozása (pff... 10 perc séta balra! Elég egyszerű volt szerencsére) és jól megijedés is volt, merthogy a bálna-nézés indulási pont viszont a p***ban van 🙁 nem jár busz se...marad a taxi - amire azt mondták előre, h kb 2000 Yen lesz... Na de sebaj - sétálgattam, próbáltam kitalálni hol lehet venni itt bármit pl reggeli vagy tusfürdő. Amikor ezt feladtam akkor elindultam a Kokusai dori - azaz Kokusai utca felé, ami állítólag turistaként kihagyhatatlan! Hááááááát, az egész egy nagy giccsbazár! Helyenként határeset a vegasi giccshegyekkel! Egy dolog viszont elég más a többi souvenier-bányához képest: ez itt KIBA***tt drága!! Amúgy alapból minden nagyon drága...de az ajik...fúúúúúú... (árindexként csatolok egy képet a sörökről - bolti(!) áron! kb 2,5-lel kell felszorozni - pofa leesésre felkészülni!) Miután jól kipuffogtam magam az árakon, meg hogy senki egy kumma szót sem beszél angolul gondoltam eszem vmit... hja,nem is magamtól jöttem rá - hanem az arcomba nyomulós, étlapot mutogatós kis helyiektől... Végül oda mentem be ahol nem volt ilyen nyomulós gyerek. Mondanom sem kell, nyilván nem beszélnek semmilyen nyelven a helyit kivéve... mázlim volt, hogy hozott egy étlapot amin képek voltak - egy tésztás egységre mentem rá. Nagyon jó választás volt! Meg persze sör is dukált - terv: végigkóstolni a helyi söröket. (Ezzel jól haladok!) Kajáról,söriről kép csatolva! 🙂 A mellettem lévő asztalhoz jött egy cuki pár, akik kis columbo módjára kiszúrták, hogy nem vagyok helyi (pedig ültem! amikor felálltam és meglátták, hogy milyen magas vagyok akkor csak néztek!) dumálni kezdtek velem - rólam, kézzel-lábbal meg az ő nyelvükön. A vége az lett, hogy az összes kajájukból adtak, hogy kóstolja meg... nagyon kis helyesek voltak! (róluk is van fotó - nyilván!) Hazajövés - sokkot kapás 1. ugye a fűtött wc, 2. MEGY A LÉGKONDI (városban (Naha) kb 14 fok volt nappal és szél! Estére kicsit kevesebb) 3. takaró gyanánt kaptam egy olyat amire én azt mondanám, hogy giganagy 15 éves frottír törölköző... mondom a helyi csávónak, hogy ebből az izéből kaphatnék még vagy 3-4-et? Erre röhög 🙂 Majd rám nézett és viszonylag hamar rájött, hogy ez egyáltalán nem poén... erre, hogy szeretnék egy vastag takarót - mondom ja. De hát az pénzbe kerül...mennyi? 200 jen Egy éjszakára? Nem, amíg itt vagyok. (nem tudta a kis lüke, hogy kb báááááááááármennyit mondhatott volna, mert nálam a fagyhalál megelőzés bármit megér) szóval hozzávágtam a pízt (fogaim között a 'tartsd meg az aprót Te mocskos állat' klasszikussal). Nem írtam, mert annyira fáradt voltam - viszont most igen - sőt mindjárt jön a mai napi beszámoló is frissiben! 🙂 puszi,pá,bs