Ismét 7kor kelés, nyomás a talipontra - ahol fel is vett egy szimpi kis japi pajtás, majd még felszedtünk pár arcot és elvittek a buszvégállomásra (jelzem, oda egyszerűbben és gyorsabban eljutottam volna,mint a talipontra... na de sebaj!) Bréking: ott sem beszélt senki angolul, és annyira hagyományos a társadalom, hogy még papíron vezetik naponta induló kb 10 turistajáratnak a résztvevőit, ceruzával! (klasszikus: egyik végén piros, másik kék! 🙂 ) éljen a 21.századi Japán! 🙂 (itt jelzem annak akit érint: nem veszek/viszek SEMMILYEN szuperkütyüt, vagy hűtőszekrényt Magyarországra! 🙂 🙂 ) Meg kell mondjam, az érkezés napján eléggé kiestem a kis lelki békémből...valószínű a fáradtság miatt, meg az amiatti kicsit rossz hangulat miatt, meg hogy nem tudtam senkihez se szólni egy szót se, meg, hogy kaptam 2 olyan 'kedves' emailt, hogy még... így összességében ez sok volt... megint kis Vuk voltam 🙁 És ez az érzés újra előjött, bármily nagy lendülettel is indultam neki a túrának - ugyanis: azért fizettem be jó előre (nem occóé) az egész napos idegenvezetős túrára, mert azt mondták/írták, hogy angolul lesz! így joggal számítottam is erre...hát kár volt 🙁 Az első és kb egyetlen angol felirat az volt a turiszt irodában (a második nem mondat volt, csak szó 'wi-fi' - amire nem tudtam kapcsolódni), hogy az idegenvezető NEM beszél angolul. Itt már nem voltam kis Vuk...kezdtem Apu ökölbe szorított keze lenni! Amikor adtak egy ilyen kis fülhallgatós rádiót, hogy az lesz az én idegenvezetőm, gondoltam szuper én ehhez sem tudok szólni egy szót se, se kérdeni... Elszigetelve üldögéltem a sarokban (tényleg!) amikor egy japcsi néni, nagyon óvatoskodva - sztem félt h felrobbanok ha hozzám szól - valami hihetetlen cuki kiejtéssel megkérdezte angolul, hogy honnét jöttem. Hát olyan boldogan mondtam, hogy Hungary, mint a csuda! Ők négyen voltak, ebből 2 nem beszélt angolul, a néni összesen 100 szót kb, a férje pedig kb 50-et, DE létrejött a kapcsolat, és jóra fordult minden 🙂 Hihetetlen cukik voltak! Amikor úgy érezte, hogy az idegenvezető nő, aki meglehetősen agresszív volt (velem meg egy tök barátságos svájci párral...pfff) valami érdekeset, vagy lényegeset mondd akkor azonnal megpróbálta nekem elmagyarázni - ugyanazzal a szókészlettel 🙂 Amint egy új helyre értünk, egyből ment és hozta az angol kiadványt és mutogatta, hogy english-english! Ő a kalapost a képeken... amikor a közös fotó készült a csoportról, akkor később értem oda, de ő foglalt nekem helyet az első sorban, a díszviseletes csaj mellett. Ebédnél ültetés volt ezért nem tudtam melléjük ülni (nem engedték... pedig üres hely volt, a tárcát tudtam vinni...de hát szabály az szabály - kicsit kockák a japcsik), és hát ezen ő borult ki 🙂 a nap végére a buszon már elég sokan rájöttek, hogy ők is tudnak 4-5 mondatot igaziból angolul így nagyon jól éreztem magam. Amikor leszálltam a buszról (hamarabb mint a végállomás) akik fent maradtak még tök sokáig integettek 🙂 Édik voltak 🙂 Itt jártunk: a Shuri kastély, a régi japán föld alatti katonai bázis, a háborús emlékpark, Okinawa world (ami kb egy művészeti falu, ahol bemutatnak mindent ami a hagyományos helyi művészet része), egy cseppkőbarlang. A helyi 'művészet része' a szaké-főzés is 🙂 Na a svájci arcokkal rámentünk a témára! 🙂 4-5 félét kóstoltunk...de meg kell hogy mondjam a pálinkának nyomába se érhet! 🙂 Büszke is voltam mikor mondta a svájci pajti 😉 Mindezek után visszakuszultam a szállásra, ahol ráadásul remek hír várt: jött egy faxom(!!) a bálnalest szervező irodától, hogy reggel jönnek és felvesznek, annyi a dolgom, hogy álljak ki az szállás elé, és utána vissza is hoznak! Úgy megörültem, hogy nem kell eltaxiznom kb 4000 yent, hogy elmentem egy szusibárba - erről később kiderült, hogy elég híres, (ezt először az árakból szűrtem le, később mondták is). Itt is kb 1 ember volt aki beszélt angolul, viszont ennek ellenére értette amit mondtam. Remek kis vacsit kaptam, nagyon helyesek voltak a kis szakácsfiúk 🙂 Annyira odáig voltak, hogy én, itt, egyedül... hogy hát még! Először kaptam ajiba egy fagyit - wasabis volt! Aztán meg egy szimpi arc a pult végéről, meghívott egy sörre is (ami egyébként 800 yen-be lett volna!), mert hogy ő a Suntori sörgyár elnöke. Igaz, vagy nem (bár mé' ne lenne, nem olyan hazudós fajták) jólesett. Leszállt az est - hajnalban kiesett a United... én meg mentem bálnalesre, f8kor! Végre nem volt kamu a prospektus és a valóság között - tényleg azt kaptam amire befizettem: angolul jól beszélő, hozzáértő túravezetőt, aki még tök kedves is volt. Mondjuk lehet csak azért beszéli a nyelvet mert csak 2,5 éve él itt, előtte Indonéziában nyomult, de vonzotta az észak 🙂 Találkoztam jófej arcokkal, akikkel lehetett csacsogni is kicsit 🙂 Az egyik csávó, aki a feleségével és nagynénjével volt itt már járt Magyarországon - helikopterekkel foglalkozik (hogy pontosan mit arra nem jöttem rá, me hogy Chicago-ból jött, és ahhoz meg helyenként az én angolom volt kevés.) pont lementem teáért, meg ő is és hallom hogy beszél hozzám, de nem értettem... néztem hülyén visszakérdeztem, erre elismételte: hodzzs vádzs - hát irtó cuki volt! Én már annak is örültem, hogy angolul beszélnek a környezetemben, de arra hogy 'magyarul' szólaljon meg egyáltalán nem számítottam 🙂 🙂 Mentünk kb 40 percet az óceánon.. és... és OTT VOLTAK A BÁLNÁK! Először 4 srác, aztán jött még 3!!! Nagyon jó volt!!!! 3-4 hajóról figyelték őket az emberek, ők meg csak csinálták amit szoktak - fújták ki a levegőt, meg ugráltak, meg integettek az iszonyaikkal... Előre jelzem, hogy a kb 300 képből amit csináltam ha kb 10 jó van (éles és még bálna részlet is látszik) akkor már jó vagyok. (ezeket még nem válogattam ki, holnap!) hja, csináltam videót is - nyugi, akkor nem csináltak semmit a bálnák - érstd a vizet videóztam...hagyjuk! Összességében remek élmény volt 🙂 Visszateleportálás után átöltözés, me hogy végre tök meleg volt! 22 fok!!! Beültem kajálni egy vendéglőbe, ahol egy üzletember (a panasonicnál nyomul) segített rendelni - jó arc volt. Délutánra nem terveztem túl sok mindent - gondoltam fogom a kis laptopot, beülök egy kávézóban (starbucks) írogatok, rendezem a képeket... nem jött össze 🙁 - helyette megtaláltam a piacot! Gyakorlatilag rondaruha-boltok és a korábban már említett giccsparádé ismételte egymást. Korábban már kinéztem egy helyet, ahol egy olyan csávó főz, mint Hattori Hanzo (tényleg!), de itt a szálláson közös vacsi volt, amire engem is meghívtak - szóval azt választottam. Egy srác aki Olaszországban tanult (Zita, halkan örömködj! Az egy munkahely, ahol épp nem dolgozol! :)), és mellesleg séf, kitalálta, hogy neki most ihlete van okinawa kaját csinálni - 200 jen volt a beugró,nekem simán megért többet is, így hoztam neki egy sörit. Nem értette, oszt elmagyaráztam, hogy ez egy ilyen szokás nálunk otthon Hungaryban 🙂 Tetszett neki 🙂 Holnap megyek komppal át 2 vagy 3 szomszédos kis szigetre (Kerama szigetek). Remélem otthon minden ok Mindenkivel! írhatnátok... puszi,pá,bs!