húúúha, elég rég írtam már, vagyis kimaradt 2 nap asszem meg a mai! igyekszem pótolni! 🙂 tegnapelőtt (ez már meg volt írva, csak nem volt net): Kicsit fura errefelé a kompok menetrendje...kb 30 perc alatt kisakkoztam, hogy melyikkel lehet eljutni hova, és mikor, mert annyira nem egyszerű :S Végül a döntés az lett, hogy csak 1 szigetre megyek - ez pedig a Kerama szigetcsoport egyik tagja lett, a Zumami 🙂 Kb másfél óra kompolgatás után (elég nyugger tempóban) elértük a célt! 🙂 A hajón dumáltam pár arccal, volt aki maradt 3-4 napra, de volt aki (mint én) aznap vissza is ment - tőlük kérdeztem merre mennek.. hát a válasz egyszerű volt: ők lezúznak a partra azonnal! Gondoltam ha már eddig elkompótoztam, akkor legalább a kis falucskát megnézem - kár volt! 🙂 A Kerama-szigetek és a térség világhírű búvárvidék a rengeteg korallzátony és a télen is viszonylag meleg víz miatt. A település így napközben gyakorlatilag nem más, mint egy közepesen lepukkant (jó olcsón kibérelhető) kis házacskák sokasága - kizárólag a búvárok kiszolgálására berendezkedve. Van összesen egy bolt, amiről azt olvastam előtte hogy az a "NAGY" bolt... hát kb akkora mint az arab nonstopja a Nefelejcs utcában 🙂 szóval rájöttem, hogy itt nem sok nézegetni való van - mentem én is a partra. Törcsi kiterít, lepakolás és már el is kezdtem kagylókat, meg köveket, meg korall darabokat gyűjteni 🙂 Annak ellenére, hogy nem volt veretes a vízhőfok simán bementem. A környéken nagyon sokan vannak olyanok is akik nem búvárkodnak csak sznorkeleznek (búvármaszk+pipa és egész nap csak a hátuk meg a fenekük látszik ki a vízből, mert a sekély vízben nézegetik a halakat, korallokat ami éppen az útjukba akad). . Nagyban pancsikálok és egyszercsak elkezd futni a parton az irányomba egy csávó és nagyban mutogat - má' féltem, hogy engem is bálnának néz és rémüldözik DE nem, csak szólt, hogy tőlem kb 100 méterre a vízben a srácok belebotlottak egy teknősbe 🙂 aki épp ott uszikál alattuk és menjek nehogy lemaradja 🙂 annyira cuki volt 🙂 rossz hír: teknős lelépett mire odaevickéltem...sebaj! Majd Malájföldön, ott majd utánuk nyomulok durván 😉 Még két óra parton fetrengés következett, majd sokkot kapás, mert egyszercsak hallottam valamit, felemelem a fejem és ott figyelt vagy 15 kecske! 🙂 Komolyan kétszer megdörzsöltem a szemem, hogy ez mi, meg hogy kerülnek ide? Persze előbukkant egy kiscsaj is aki őrzi őket, amúgy diplomás, csak eljött pihenni - és közben azért kellett neki valami munka, és ezt kapta úgyhogy ő most kecskékre felügyel és délután mindig lehozza őket a partra sétálni. Néha amíg legelnek a jószágok ő úszik... hát ő így nyomja... Pár perc múlva tovább haladtak, és nem maradt utánuk csak egy szép kis kecskeszar-ösvény 🙂 🙂 egyből abba is hagytam a homokban kavicsok után keresgélést 😉 Visszafelé nem a nyugger hanem gigagyorsan száguldó komppal mentem. Először csodálkoztam miért van bekészítve hányós zacskó minden üléshez...később nem. Szerencsére átaludtam az utat, majd a hajóról leszállva egy kirakatban megláttam, hogy hiába kentem én be magam naptejjel (X-faktorral - MUHAHAHA) úgy leégtem mint a p***a! Mint egy főtt rákocska! uhh... és ahogy megláttam, már el is kezdett fájni! juhú! Visszaslattyogtam a kikötőből a szállásra, majd vacsi (egy jó kis leves a sarki kifőzdéből) Utolsó estémen Japán-országban úgy bealudtam mint egy kisnyugdíjas! 🙂 kb este 8kor) puszik