A mai úti célt a magyar esten ajánlotta egy nagyon kedves, és szimpatikus ember, aki mellesleg a Graphisoft hongkongi vezetője. Mikor mondtam Csillának teljesen odáig volt, hogy úúúúúh! IGEN! Oda mindenképp! Ő imádja! Juj, csak legyen jó idő, mert akkor csodás!  Lelkesedése természetesen átragadt és el is határoztuk, hogy nyomás oda vasárnap! Persze izgulás, hogy legyen jó idő az volt és persze felesleges volt! Remek idő köszöntött ránk vasárnap reggel, egyszerűen pompás, csudás: napütés, sehol egy felhő, és kb 24 fok! Juhú! Sai Kung egy a HK-i északi határához közeli részen található, egy cuki kis halász-falucska a tengerparton. Több módon is oda lehet jutni – vagy egy metró+busz kombót, vagy a busz+busz kombót lehet választani. Mi 2/3-os többséggel a busz+busz kombót választottuk – úgy értem Mr and Mrs Fisher , az én szavazatom nem kellett, de nem is baj! 🙂 Asszem helyi dolgokban való döntésre (melyik út gyorsabb vagy szebb vagy olcsóbb) a helyiekre kell hallgatni és kész. Csilla eddigi tanácsai kiválóan beváltak, így nem volt okom kételkedni ebben sem. Összekészülődés, indulás, gyors kávé és máris Hongkong egyik buszvégállomásán vártuk a buszt. Persze előre és fentre tettük le magunkat itt is – az a menő! 🙂 A busz először átnyomult az alagúton a szárazföldre, majd egy a szigetétől teljesen eltérő, sokkal szellősebben beépített, kellemes hangulatú városrészen keresztül elértük a ’Diamond Hill’-t, az átszállási pontot. Kis várakozás (tömegközlekedésileg eddig ez volt a leghosszabb bármire – és ez se volt több 10 percnél) és már rajta voltunk a 2. buszon. Kb 20-25 perc az út onnantól, illetve nekünk speciálisan 30-35, mert kb a célegyenesben (2-3 km-re a végállomástól) defektet kaptunk  Mindenki leszáll, próbál taxit fogni – annyira esélyes azon a vidéken, mint Magyarországon 500 fő alatti településen postát találni. De szerencsénkre jött a következő busz, full tele, amire még felszállt a lerobbant busz utasainak kb fele. Hát nem volt baj, hogy tényleg csak 5 percet mentünk így… Egy hihetetlen cuki kis falucskába érkeztünk! A tengerparton végig kisebb-nagyobb haléttermek sora vár. Aki halat/rákot/kagylót akar enni, akkor a kis akváriumokból kiválasztja, hogy melyiket megmondja, hogy hogyan oszt kapja is nemsokára. Mi elsősorban nem halevés témában mentünk, hanem DIM SUM témában! 🙂 🙂 A dim sum nem más mint a kínai kis gombóckák, asszem...de lehet hogy az csak 1 bizonyos fajtának a neve. Oh, hogy milyen finomak! A parti éttermekben reggelire és ebédre lehet enni, délután nincs. Ettünk jó sok félét! Volt husis, nem husis, zöldséges, rákocskás, rákocskás fürjtojással (vagy legalábbis akkora tojással mint a fürjtojás)… mind-mind nagyon finom volt! Jól körbejártuk a kis utcácskákat, apró pici boltok vannak. Ami viszont igazán vicces és fura volt: volt egy kajálda, ahol eléggé szokatlan módon készült láttunk. Erről van videó, amint rájövök (vagy valaki megírja emailben! lécci-lécci-lécci!) hogy hogyan lehet videót feltölteni pl youtube-ra, egyből fel is töltöm!  Hja és akkor a bálnásat is, meg a kínai dobos táncost is! Egyik jobb mint a másik! A parton egyébként a horgászok a saját hajójukból árulják a parton állóknak a halakat és mindenféléket. Akkora rákot láttam, hogy odatettem az apró 41-es kis lábikámat a képre a méretarány kedvéért… ööö BAZI NAGY VOLT A RÁK!!! Meg még a klasszikus halacskákon és rákocskákon kívül van fotó egy kagylóról is… ami hát, hogy is mondjam irodalmian, olyan, mint egy giga hímtag! 2 dolgot nem értettünk: 1) ki eszi ezt meg? (elképzelem, ahogy valaki rendel, és azt mondja, „ok, akkor lesz 2 rák, meg 2 dim sum, meg még lécci két f*szkagylót is csapjál hozzá!” Persze lehet, hogy nem így hívják… LEHET, de nem biztos! 2) hogy fér bele giga nagy F-kagyló a héjába??? Egy pár órányi sétálgatás elteltével, hogy – hogy nem csak leültünk egy sörire – azért nincs túl sok fotó kínai sörökről mert 1. nem találkoztam sörgyár elnökével (MÉG!), 2. nincs túl sokféle… importálnak mindent. A legtöbb helyen Carlsberg az ami tuti van csapolva. Az ő jelenlétük elég erős, ők pl a helyi rögbi csapat szponzorai is. Amíg iszogattunk egyre nőtt a tömeg a sétányon – hiába, ez egy remek hely vasárnapi kirándulásra. Lehet nézelődni, hajókázni menni, halat eszegetni, sörizni ÉS nézni, hogy milyen sok hülye ember van kérlek! Ugyanis az egy dolog, hogy rengetegen hozzák le ilyenkor a kutyáikat erre a szakaszra (már ez sem világos, hogy miért mert betonozott a sétány, tehát zöld felület nem nagyon van), DE a legtöbb kutya vagy be van öltöztetve (biztos bazi boldog, hogy a 24 fokban még a szőrén kívül ruhácska is van rajta…). Vagy be van festve – MIÉRT?????, vagy bazi kövérre van hizlalva (Csillával azt tippeljük, hogy biztos levágják őket mint a malacokat, és megeszik – hihihi), vagy csak hátizsák van ráadva, VAGY menőbb „kutyakocsiban” utaznak, mint az én imádott Unokaöcsim babakocsija (akinek egyébként tök király járgánya van!). De hogy ’McLaren’ kutya-kocsi minek?? Hihetetlen mennyiségű pénzt tesznek ezekbe az állatokba… Magyarországon ugye szokták mondani, hogy mielőtt egy pár babát vállal, sok esetben először kutyája, macskája lesz, mint kvázi „próbagyerek”. Az, hogy a kis ölebbel mi lesz ha jön a baba, az most tökmindegy. De ezek az emberek nem próbagyereknek tekintik a kutyákat, hanem konkrétan mintha a kisbabájuk lenne!!!! Értem én, hogy a kutya jó barát, a kutya tisztel, meg lehet tanítani erre-arra; hangsúlyozom ezzel semmi bajom. Még azzal se, hogy ha a kutyát vitorlázni visszük, akkor kötelezően be kell szerezni neki, a kutya-mentő-mellényt. (Ugye Lindi?  ) De ez, amit itt a parton láttunk az eszetlenség csimobrasszója (ezt a szót még sose írtam le, remélem így kell  )! Fúú nagyon fura volt… Miután jól kiszörnyülködtük magunkat elindultunk visszafelé – egy ún. minibusszal, ami ráadásul piros (tehát nem áll meg mindenhol). Úgy ment, mint az őrült a csávó!!! Először be akartam kötni a bizti övet, de mondta Csilla, hogy az csak csirkéknek való (beszariaknak), na hát az meg nem vagyok – szóval hagytam. De a kapaszkodó később gyakorlatilag átalakult ’majré-vassá’  Beérvén már a városba, a virágpiacnál dobbantottunk a száguldó kis buszból. Gyönyörű virágok amíg a szem ellát! A legolcsóbb vágott virág – az orchidea. Volt kis kitérő: madárpiac  Nem is tudtam, hogy van ilyen. Az idős emberek általában madarat vesznek (nem kutyát, gondolom, mert nincs kedvük festegetni őket… vagy mert a madarat nem kell sétáltatni). kb 6 óra körül elértük a célállomást Ned bárját – ahol egy remek big band játszott. Vacsiztunk is, majd kb 10 körül visszahajóztunk a szigetre. Én még pakolásztam kicsit, majd alvás (úgy értem ájulás a fáradtságtól). Most épp már Kuala Lumpur felé tartok a repülőn. A gépet simán elértem – bár most nem az 1. hanem a 2-es terminálról indultam. Az út egyelőre jó – összeismerkedtem egy leányzóval, aki a Cameron Felföldön lakik, szóval, holnap mikor megyek oda, akkor majd iszunk egy kávét. A légi kísérő csajtól meg kaptam valami fura banánból készült falatkát. Érdekes volt. Az Air Asia nem rossz, bár nincs túl sok hely az ülések között, de hát a fapados, az fapados itt is. puszi,pá,bs