A röpke 4 és fél órás út és a szállás megtalálása után a recepciós csaj - aki egyébkén a legtöbb helyen tulaj is szerintem - volt segítségemre. Ugyanis az útra való felkészüléskor már világos volt, hogy a felföldön vagy eltölt valaki jó pár napot, és relaxálva kisimítja a ráncait, vagy 1 max 2 nap alatt tematikus túrákra elmegy a helyi erők valamelyikével. És hát itt az idő elég fontos tényező, mert az út több mint 4 óra és délután 4-kor indul vissza az utolsó, és legkorábban meg fél 1re lehet oda érni. Mert hiába van kb 4-5 busztársaság ami jár a felföld és KL között, ugyanakkor indulnak a járataik. A szerpentinen volt hogy 2-3 busz szépen konvojban mozgott. (Úgy járnak a sofőrök, hogy naponta 3szor teszik meg az utat és ahol este vannak - vagy a felföld, vagy KL ott alszanak és reggel indulnak újra.) Tehát rábíztam magam a helyi erőkre - azt ajánlotta menjek el egy 1kor induló 5 órás kis túrára... mutatott prosit, jónak tűnt - mondtam, ok. Már hívta is őket, hogy ám én itten vagyok és jönnék. Azok meg jöttek. Bár először duzzogás volt, mert hogy egyedül vagyok...de aztán meg lehetett őket győzni... mint tudjuk először nem mindenki volt korpás a haja sem! 🙂 Tehát jött a csávó a dzsipjével és már indultunk is! Persze Esztike a hülyegyerek, nem gondolt arra mikor a két napra becsomagolt, hogy az ám ott egy felföld... ott baromira nincsen ám sem 35 fok, sem 80% páratartalom... így nem vittem magammal még hosszú ujjú pólót sem, nem hogy nadrágot! pfff... Semmi gond, ismertek: sose fázom! brühühüü Na irány a túra! Nagyon klassz volt!!! Uhhh... összesen 5-6 állomásból állt. Először is elmentünk a BOH teaültetvényre! Gyönyörű. Lenyűgöző!Egyszerűen annyira csodás az egész... Órákig-napokig lehetne nézni és szimatolni a vidéket! A terület hatalmas! Több helyen megálltunk fotózkodni persze, meg voltunk a gyárban is - ott is micsoda illat van! Te jó ég! Harapni lehet a levegőt! Persze van kis teázó is... az hagyján hogy maláj szinten csilliárdért, de egyébként is! A teaültetvény után irány fel a hegyre - hogy csekkoljuk a kilátást mindenfelé! Hát itt volt egy kis error, mivel a délutáni felhősödés kicsit bezavart: rámászott a hegyre a felhő! Erről van videó, ahogy megyünk felfelé az őrült sofőrömmel és látni, illetve ugye nem látni semmit, mert a látótávolság minimális. Megálltunk majd a következő beszélgetés zajlott le: guide: oda mássz fel, onnan látni az egész vidéket... Eszti: az egy villanyoszlop! guide: hja, akkor ott mögötte van a kilátó, látod? Eszti: ööö... asszem ezt kihagyom! 🙂 Elég mókás volt 🙂 persze sajnáltam, hogy nem látom be majdnem az egész vidéket a felhő miatt, de hát nekem se lehet mindig mázlim az idővel, na! Lefelé ereszkedve megálltunk és mondja, hogy most akkor indulás! Hova? Hát be a dzsungelbe! Uhh de frankó volt! Persze elég szutykos, saras lettem, de nagyon jó volt. 🙂 Egy-két helyen kúszás-mászás volt, így a túra további részében rólam (a kis dagonyamalacról) már nem készült kép 🙂 Nyomás tovább - néztünk pillangófarmot, meg kígyófarmot, meg eperfarmot! A Cameron felföldön remek a klíma, így nagyon sokan foglalkoznak mezőgazdasággal. Remek minőségű zöldségek teremnek itt, majd az egész országba hordják szét - sőt még exportra is nyomatnak. A pillangók jófejek voltak, csak épp nem úgy szálltak le a virágokra, hogy látni lehessen a szárnyukat, csak 1-2 kép sikerült, mert ehhez türelem kell (mondta a helyi arc) - na, azzal meg majdnem olyan jól állok, mint a hidegtűréssel, mint az köztudott 😀 😀 Az eprek hihetetlen finik voltak! uhhh - annyit ettem! Rengeteget! Lehet májusig már belém se fér több! Bár lehet mégis... 🙂 Persze volt még egy kis shopping is - de nem sok (csomagkorlát van, ugye...). A túra este 6kor ért véget. Nagyon élveztem, de nagyon fárasztó volt. Viszont elég tömören és velősen végigjártam az egész vidéket, így elhatároztam, hogy reggel a korai (8-as) busszal visszaindulok. Mondtam a sofőrsrácnak, hogy ahogy visz vissza a szállásra álljunk meg a holnapi buszjegyért. Mondta, nem kell megállni a buszállomásnál, majd ő tudja hol vegyem meg... Persze jó lesz - gondolta okosan Eszti a balek! Jegyet megvettük indiai sofőrsrác, indiai haverjánál. Hazavitt, én kipurcantam és azonnal el is aludtam volna ha nem fagyok széjjel. Azon túl hogy kétágyas szobában voltam egyedül tehát volt extra takaróm a másik ágyról, hát én kértem még 🙂 Kicsit furán néztek - de adtak 🙂 Szót kell ejtsek még a maláj higiéniáról... mármint a fürdőszoba és WC közösségéről. NEM ÉRTEM! Kép feltöltve lehet megnézni, aki érti szóljon! Az ok, hogy egy helyiségben van, de hogy nem tudsz úgy zuhanyozni, hogy ne legyen tiszta víz a klotyó az alap...MINDIG! Hiányzik a japcsi fűtött deszka! 🙂 🙂 🙂 🙂 Hát ez volt a felföldön! Reggel korán kelés - irány a buszhoz, immár gyalog - 3 perc. Visszaúton írtam az előző bejegyzést, amit már nem élt meg minden hányós zacsi üresen...sőt! Figyelem a nyugalom megzavarására alkalmas mondatok következnek! Volt egy nő a mellettem lévő székeken, aki, úgy rókázta végig a szerpentines szakaszt, hogy közben egy kb 4 hónapos meg egy 1 év körüli babával volt! Akik persze felváltva, vagy egyszerre üvöltötték végig az első 2 órát! Uhh de fa*a volt! Hja a móka kedvéért nem egy hanem két ilyen nő volt! A másik kicsit hátrébb. Roppant felemelő volt. VÉGE! A városban egész jó helyen rakott ki a sofőr, így hamar hazaértem és gyakorlatilag kómába estem. Délután szundiztam egy 3 órát, mikor felébredtem ömlött az eső! És még mindig, pedig már este 9. De nem is baj... kicsit kidőltem. Nem panaszkodásból, de kicsit fárasztó turisztkodni. Persze megyek majd a tengerpartra és ott azért lesz pihenés, de most kipurcantam. Töltöttem fel videókat - küldöm mindjárt! Holnap délelőtt kis városnézés, 2kor irány a reptér, és Langkawi! 🙂 YEAH!!! puszi,pá,bs