Reggel 9-re jöttek értem, irány a kikötő. Hát nem egy giga hajóval mentünk, hanem egy 10 személyes kis teknővel. Terv 3 különböző szigeten kikötés, valamint az általam annyira nem támogatott madáretetés.
A hajó kb 50-60-nal száguldott át a szigetek között. Az egyiknél szóltam a csávónak, hogy ugyan lassítson már, hogy legalább 1 képet hadd csináljak, anélkül, hogy van én, vagy a fényképező, vagy mindketten belepottyannánk a vízbe. Jófej volt - lassított, 30-ra! 🙂
Első sziget: gyönyörű! Ha lehet szebb mint ami Zamamin volt! A mi kis 10 fős bandánkhoz a következő fél órában, 8-10 hajónyi ember csatlakozott. Egy órát maradtunk, így persze fürdés is volt. Olyan jó meleg a víz... Amúgy az érkező plusz csapatok jó arcokkal voltak tele, senki nem ordenáréskodott, szépen kulturáltan szórakozott a nép. Amikor pedig valakinek szüksége volt ragtapaszra, mert ömlött a lábából a vér, akkor szívesen adtak neki. Ez én voltam. Nyilván. Valami rohadt szikla a jobb sarkamat végigvágta. 🙁 De megmaradok. (Kimosták ásványvízzel leragasztották és már mentem is kagylókat gyűjtögetni :).)
A második szigeten volt egy tó - egy belső tó. Nem nagyon tartott vissza a ragtapasz, hogy bele ne menjek 🙂 Szuper volt! És még csak sós sem! Itt is egy órát dagonyázgattunk, majd mentünk megetetni a madarakat, amik igazából rétisasok, vagy mik. Ettől nem nagyon voltam elragadtatva - odamentünk egy öbölbe, a hajós csávó beöntött egy kisvödör valamit...erre jöttek a sasok és felszedték a vízről. Mire fényképezhettem volna egy normálisat már el is jöttünk.
Visszafelé még egy szigetnél stop, de itt csak fél órára. Nem volt fürdés se nagyon, inkább csak dumcsi, meg fotózkodás.
A túra során megismerkedtem két viszonylag szakadt (már bocsi) malájziai nénikével, akikkel dumáltunk. Mondták délutánra azt tervezik, hogy bérelnek kocsit és körülnéznek a szigeten. Mondtam mindenképp menjenek el a felvonóhoz, meg a függőhídhoz. Jó-jó, de nem tudják hol van. Mondtam hogy hát a reptéren túl, 15 percre. Kicsit bizonytalannak tűntek, így "felajánlottam", hogy szívesen jövök velük, de természetesen beszállok a kocsibérlésbe. 🙂
Tudnivaló:
1) a szigeten nincs semmilyen tömegközlekedés. Lehet bérelni autót, vagy robogót, vagy lehet menni taxival, illetve fel is lehet bérelni taxist. (25 maláj ruppó egy órára)Vagy be lehet fizetni jó drágáért, szigeten körbevivős túrákra...
2) amikor megláttam a felvonóval megközelíthető hidat a google találatok között, akkor döntöttem el, hogy el kell jönnöm Langkawira, mert az a híd nagyon jó, azt látni kell, azon át kell menni!
Röviden - két asszonysággal és a bérelt autóval elindultunk. Összesen 25 pénzembe került az egész túra (bérlet+benya), taxival csak az odaút a duplája lett volna.
A felvonóhoz vezető út egy kis falucskán vezet keresztül, aminek az a neve hogy Orienal village...gyakorlatilag egy nagy szuvenyír piac, csilliárdért...
A felvonó tetején az egész szigetre, valamint a környező nagyon sokra is kiváló rálátás nyílik, és hát ott a híd! (angol törőknek more info itt: http://en.wikipedia.org/wiki/Langkawi_Cable_Car )
Irány felfelé! Sorban állás jegyért... és akkor jött a hír... a kijózanító valóságtól a jól irányzott gyomros: le van zárva a híd, és le is lesz októberig. MIÉÉÉRT? Hát mert a Kínából ide látogatók szerint a híd meglehetősen balesetveszélyes, és le lehet róla esni... Sokat hisztiztek, egészen addig amígnem neki nem álltak az átalakításnak: MOST! mümümümü ennyit a szuper áldásról, amit tegnap kaptam! 🙁
Azért a 30 ruppot befizettünk és irány fel... a látvány lenyűgöző! Csináltam videót is fent, ezt majd töltöm is!
Visszafelé be akartunk menni egy gyümölcs-farmra, ahol majdnem az összes trópusi gyümi van amit ettem mindenfelé. Sajnos későn is találtuk meg (nem annyira felhasználó barátak sem a turista térképek, sem a jelek az utak mentén...), 6ra értünk oda, de "szerencsére" kiderült, hogy nem ezen múlott, mert pénteken amúgy is zárva van... pfff...
Nénik hazahoztak, mindenki örült, hogy találkoztunk és hogy ez milyen jó móka volt! 🙂
Én lerogytam, majd vaccser - kicsit melléfogás a kínai tésztával, majd írogatás serényen azóta is.
Holnap egész nap sznorkeling! (ez a nemigazi búvárkodás: maszkkal és pipával!)
puszi, pá, bs
Eszti, olvassuk ám az őrületeidet!
Meg majd várunk egy executive summary-t itthon, persze csak a válogatott (utómunkásitott) fotókkal 🙂