Tegnap lefoglaltam, kifizettem, így reggel 8:50-től teljesen jogosan vártam, hogy jöjjenek és elvigyenek sznorkellezni - ami ugye víz felszínéhez közeli műbúvárkodást jelenti. Hát nem indult túl jól a program ugyanis először nem vettek fel a szállásnál (fél óra várás, majd telefon, és akkor jött értem egy kocsi), utána meg az indulási pontnál amíg elmentem vizet venni (1,5 perc ÉS megkérdeztem, hogy van-e idő, mehetek?) akkor hagytak ott. Végül telefonálgatás, és persze elértem a hajót - ahol kb 120-140 ember már beültetve várta, hogy induljunk, volt aki már másfél órája! Megkérdeztem egy csávót a csapatból, hogy hány éve nyomatják ezt, ő már 8, de nem ő a legrégebbi arc... Hát ennyi idő alatt biztos fejlődtek, de még lenne mit - főleg az utasok begyűjtési rendszerénél, meg ahogy délután kiderült a visszaszállítás se volt túl gördülékeny. Hajóba be, röpke 1 órás hajókázással eljutás a szigetre. Ott már nem volt "igazi" kikötő, hanem a vízen van kialakítva egy dokkolópont, ahonnan másik kis hajóra kell átszállni (közben megkapod a mentőmellényt), és egy hosszú fából kiépített izén keresztül jutsz a szárazföldre. Ott aztán kis eligazítás: igen itt vannak a szebbnél szebb halak, nem lehet megfogni őket, meg a korallokat se; továbbá ne etesse senki a halakat, mert akkor odagyűlnek egy helyre hirtelen, ha ez történik - hogy sok-sok hal gyűlik egy helyre, akkor a közelben ólálkodó kiscápák rámennek a kishalakra... és ha ott van valaki akkor azt is simán megharapja a cápa. Egy órányira van a kórház, és mivel senki nem akar 10 helyett 9,5 vagy 9 ujjal visszatérni, így kérik újra: ne etesse senki a halakat. Elég konkrét volt a csávó. Egész nap nem sok baleset sérülés történt - de semmi gond, nem kell aggódni én ma is lezúztam magam, most a bal lábamat a változatosság kedvéért. így már két helyen is fáj, meg a csípi a sós víz - YEAH! 🙁 A halacskák nagyon jó arcok, hihetetlen közel úsznak, szerintem tudják a szabályokat, meg tudják hogy nem nagyon tudunk lejjebb menni, mint a kis levegős pipa hossza ugye. Én erről párszor megfeledkeztem, és elég sok tengervizet nyeltem ma...amúgy is elég nehezen éreztem rá, hogy hogy is kell ezt csinálni, hát még ezek a kis kortyok, meg a szemüveg alá a vízbetörések 🙁 A sok sikertelenség következtében ráfeszültem kicsit, és annyira koncentráltam, hogy már a fejem is fájt - és nem csak ott ahol nyomta a maszk. Ezeket leszámítva, remekül éreztem magam, de valószínű legközelebb még jobb lesz majd az élmény. Csináltam képeket a vízalatti géppel, aminek a hátránya, hogy csak papírképek lesznek, kb 3 hét múlva. (na jó lesz digitális is, mert összepajtiztam egy párral, akiknek menő kamerájuk volt és átküldik majd a képeiket 🙂 ) Szállásra visszajutás hasonlóan kalandos mint reggel az odajutás... no comment. Aztán jött a szokásos délutáni felhőszakadás. Állítólag száraz évszak van, és a helyiek se értik, miért szakad esténként másfél órát (de csak mióta a térségben vagyok... ööö...újabb UFÓ bizonyíték!!! ) Itt a szálláson összepajtiztam a két recepciós csajjal, ill. hát ők intéznek mindent. Mindig dumálunk esténként, hogy merre jártam, mit csináltam... mondtam nekik, hogy tök éhes vagyok és elegem van abból amit két napja eszem, erre mondták, hogy menjek el velük a "night market'-ra... mondtam ok - nem vásárolni akarok, hanem kajálni 🙂 erre ők: a night market nem piac, hanem egy utca hossza végig a maláj konyha fincsiségeivel! JUHÚÚÚ! 🙂 Az eső ugyan még esett mikor ott voltunk, de attól még nagyon meleg volt. Sok-sok fincsiséget kóstoltam, a legtöbbre azt mondták a lányok hogy 'hagyományos maláj kaja". Hát ha még egy kókuszos, vagy barnacukros vagy a kettőt együtt tartalmazó bármit megkóstolok, komolyan meg fogok murderni 🙁 Úgy tűnik, ez a két dolog az alapja a maláj konyhának. Brutál édes minden. Még a szósz, amit a kis husinyársakhoz adnak, az is édes, meg jó fűszeres is. Újabb jó kis nap volt 🙂 puszi, pá, bs!