From Russia with love II. Persze lesz még nagy összegzés Malajziáról, mert az elmaradt, és persze lesz nagy összegzés a teljes utat tekintve, de most végül az utolsó Hong Kongban töltött napról… Az idő csakúgy, mint csütörtökön szutyok volt ébredéskor. A korábbi terv (elmenni a giga buddhához (ami akkora, hogy bele lehet menni!)) rövid idő alatt dugába dőlt. De nem is bántam igazán, mert a buddha elég messze is van, és ha már ott van az ember akkor megy egy kisebb kört a környéken, tehát egy egész napos kirándulás lett volna, ami közben és/vagy után mindenképp azon paráztam volna, hogy nem lesz időm bepakolni, vagy eltévedek és akkor tuti nincs idő semmire… Szóval a feszülés helyett a városban lötyögést, egy-két szajré beszerzését választottam. Csilla segítségemre volt természetesen most is, és irányba állított. Az úticélok 80%-át meg is találtam, a többit nem, de ez persze az én bénázásom miatt van 🙂 illetve állítom, hogy azért nem találtam meg az egyik boltot, mert tuti még zárva volt! 🙂 A 2-3 óra mászkerálás viszont esélyt adott a napocskának, hogy kisüssön, amivel baromi nagy szerencséjére élt is. Hazaugrottam lepakolni a szajrét, és kiderült, hogy Csillával ugyanarra gondoltunk: ha már süt a nap, irány a Victoria Peak! 🙂 Ez tulajdonképpen az egyik régi jelképe Hong Kongnak. Egy régi sikló, ami olyan magasra visz fel és olyan meredeken ahova eddig max sífelvonóval mentem. És ráadásul még gyors is! Persze nem csak mi találtuk ki a tutit, hanem még jó csomó turiszt is (a HK Seven miatt ugye még több volt a városban). Korábban is láttuk már, mikor arra mentünk, hogy hétvégén bazi hosszú sor áll… Bár még csak délután fél 1 volt, a sor elég tetemes volt. Ott kapcsolódtam be ahol az „Innentől 1 óra a feljutásig” tábla volt kirakva. Szerencsére a napon csak kb 10 percet voltam, majd árnyékban nyomultam tovább. Hamar eltelt az idő. Ügyesen ablak mellé nyomultam – most már olyan vagyok, járművekre nyomulásban, mint a született pesti nyuggerek. Túl büszke nem vagyok rá, de attól még ez van. A kilátás fentről egyszerűen lenyűgöző. Ki lehet menni még raklap pénzért egy plusz teraszra fényképezni, de nekem bőven megfelelt, hogy iszom egy kávét (amúgy is ittam volna) ráadásul ingyé’ ugyanazzal a kilátással, mint a teraszé 🙂 Visszafelé busszal ereszkedtem le a városba ahol az egyik legkedvesebb történet esett meg. Elég sokan álltam már a sorban, kb fullra tele lett a busz. Utolsóként egy apuka szállt fel, hordozóban egy ici-pici kislánnyal. Vagy meleg volt, vagy hideg – szegény picurka keserves sírásba kezdett. Sajnáltam szegénykémet. A felszállásnál láttam, hogy a sorban áll 5 kiscsávó, úgy értem kb 15-16 éves fiú. Apuka elég közel talált hozzájuk helyet. És egyszercsak az 5 srác elkezdett énekelni a kislánynak! Nagyon szépen, külön szólamokat! Egy angol altatódalt… (nyugi, élőben elő fogom adni 😉 ) Annyira jófejek voltak! És a kislány abbahagyta a bömbit és elaludt! A helyiek a buszon nem nagyon vágták először hogy honnét jön a zene egyáltalán, bénán nézelődtek, meg tekergették a légkondi szabályzóját…pfff… bénák! Azóta persze bánom, hogy nem fotóztam, vagy videóztam le őket… lehet hogy valami angol fiúbanda, akik rég megnyerték a brit X-faktort vagy mittudomén. 🙂 Nagyon cukik voltak! Hazamenés – pakolás elkezdés – közepes hisztizés – Csillával tortázás (persze csak a megnyugvás érdekében 😉 ) – hiszti befejezés – pakolás befejezés ÉS vacsorázni menés. Ugyanott vacsoráztunk, ahol aznap mikor megérkeztem – a HOMELESS (hajléktalan) helyen! 🙂 Persze most már röhögtünk azon, hogy három hete milyen képet vágtam, mikor elvittek oda enni. Meglepetésemre egyébként sorban álltak az emberek, hogy asztalt kapjanak! 🙂 Persze ezt is mondták a többiek, de valahogy nem hittem el addig! Képzeljetek el egy helyet, ami az utcán van, műanyag hokedlin ülve, olyan fal mellett, amin simán elszaladgált mellettem egy-két csótány 🙂 DE a kaja valami kegyetlen jó! Nagyon finom, ízletes, bőséges. Persze benyomtunk 1 sörit – majd pont most ne ittunk volna, mi? 🙂 Remek kis este volt… az utolsó Hong Kongban… jó társaságban, jót beszélgetve. Bízom a semerreretyói internetben, hogy feltöltsem ezt is mielőtt hazaérek. puszi,pá, bs