From Russia with love I. Az időjárás nem volt túl jófej velem miután visszaértem Hong Kongba… tudom-tudom, otthon hóvihar, meg mínusz 15, azaz igazán nem frankó… Itt a nem jófejség azt jelentette, hogy a fülledt 20-23 fok ellenére, felhős-ködös-borús idő volt, ami azért nem túl felemelő Malájzia után. De ettől még semmiképp nem estem kétségbe, vagy döntöttem úgy, hogy akkor inkább otthon kuksolok és nyafizok. Ha ilyen messzire elutaztam, akkor csak nem fogok az ágyban dagonyázni! Felkerekedtem és irány Macao! Van szupermenő, szupergyors komp ami 1 órácska alatt átpattint a térség LasVegasába 🙂 (Természetesen van útlevél csekkolás, kétszer is a bizti kedvéért.) A hajóból kifelé csekkolásnál, találkoztam egy párral, akik tök szimpik voltak, sőt még az is kiderült, hogy a férfi félig magyar. Klasszikus történet a II. vh után anyuka felficcent egy gépre és meg sem állta Melbourne-ig. Bár a csávó nem tudván, hogy azért így is elég fasza neki ott (legalábbis Magyarországhoz képest biztosan!) elkezdett panaszkodni, hogy mennyivel jobb lett volna, ha nem Melbourne-be, hanem Sidney-be megy anyu korábban… nem vágtam, hogy mi tartja vissza a költözéstől… na sebaj. Megbeszéltük, hogy ha már így taliztunk, akkor persze kombózzunk együtt a szigeten – legalábbis egy darabig. Mondták, hogy ők taxival mennek be és szívesen elvisznek – hát ehhez én bármikor csatlakozom, persze mondtam, hogy bedobom a részem, no para. Ezek után képesek voltak leállni az első minket letámadó „visszautasíthatatlan és kihagyhatatlan” lehetőséget az arcukba toló kislánnyal. Aki elég ügyes volt amúgy – simán beadta a két kis ausszinak, hogy nem lehet sehogy máshogy közlekedni Macaon, mint az ő járgányaikkal, és hát taxit se lehet fogni sehol, és rengeteget kell gyalogolni… ez a két kis dinnye még azt is elmondta, hogy csak 3 órájuk van, erre a csaj kiajánlott egy privát kocsit – összesen 1500 HKD-ért (kb 30-al kell szorozni) erre az időre… és néztek rám, hogy az ok nekem, ha akkor harmadoljuk? Mondtam, hogy hát ez sok minden, DE baromira nem OK! Ne őrüljenek már meg. Majd otthagytam őket, elcsattogtam kb 30 métert és a helyi turiszt infoban, kaptam térképet, meg a megoldást a városba jutásra: busszal 3,2 dolláért 🙂 Visszamentem a kis bénákhoz és mivel elég jófej vagyok így ingyen megmondtam nekik ezt a megfejtést és hogy viszlát. Összenéztek, majd már indultak is utánam 🙂 Busszal elmentünk a régi portugál belvárosba. Macaoról tudni lehet (azon kívül, hogy itt legális a szerencsjáték – HK-ban nem, ott CSAK a lóverseny van, az is csak hetente kétszer – bár elég népszerű, folyton teltház van 🙂 ) hogy régen portugál gyarmat volt, így a belváros eléggé európai kialakítású. Kellemes sétát nyomattunk – akkor még a két ausszival – fel az egyik dombra, ahol egy régi templom maradványai vannak, értsd: csak a főfal, a homlokzat áll, mögötte semmi! 🙂 Elég furán néz ki, de ügyesen aláépítettek egy kis múzeumot, ami ráadásul ingyenes.  A templom-rom mellett egy picivel egy régi erőd/vár maradványait is meg lehet nézni. Na ebből szerencsére jóval több rész fennmaradt. Jó időben valószínű belátni innét a várost, meg egész a tengerig. Hát én kb a következő casino tetejéig se láttam el... 🙂 Amikor elhagytuk a várromot, „sajnos” a két kis nyomi ausszi elhagyott engem! 🙂 Nem tudom, hogy direkt vagy nem, de nem is bántam. Tudjátok, szeretek emberekkel pajtáskodni, de a bénázást azt nem annyira bírom: barátokkal annyira nem bánom, mert őket úgy szeretjük, amilyenek a bénázással együtt. De egy rövid ismeretségbe ez nálam nem fér bele 🙂 A hegyről – mondjuk ez túlzás, szóval a buckáról lefelé sétálva egy olyan utcán mentem végig, ahol nagyrészt 2 dolgot lehetett venni: 1. helyi szupersüteményként árult kekszeket (semmi extra, sőt…pfff) 2. főleg marha és disznóhúsból préselt és pácolt és különbözőképpen fűszerezett húslapokat… közepesen tanácstalanul álltam az eset előtt, hogy ez mire jó egyáltalán. Reggelire, vagy nasi, vagy ebből még csinálnak valamit? Fogalmam sincs. Megkóstoltam többfélét is (ollóval darabolják), éreztem, hogy husi, meg hogy fűszeres, de az értetlenkedés is megmaradt. Ha valaki tud ezzel kapcsolatban mondani bármit: BÁTRAN! 🙂 Jól körbesétáltam mindent, kivételesen nem vásároltam hülyére magam, viszont kicsit eláztam, mert kilukadt a felhő 🙂 A kaszinók annyira nem vonzottak, bár egyen keresztül mentem a buszhoz nyomulván. Persze volt black jack, meg rulett… DE a legtöbben (már amit láttam) a következőre fogadtak – vagy egy gépet körbeülve, vagy egy olyan pultnál ahol pókerezni is szoktak: egy búra alatt 3 dobókocka van elhelyezve. Gombnyomásra elkezd alattuk mozogni a talaj (valami gumiból van) és a kockák összevissza pörögnek majd egyszer csak leállítják és kész. Arra lehet fogadni, hogy mi lesz a három kockán. Hát ilyet nem láttam Vegasban… Mondjuk nem is az a fura, hogy van ilyen játék, hanem hogy ez tűnt a legnépszerűbbnek 🙂 Kis séta még, majd közepesen átfagyva szálltam fel az 5-kor induló kompra. Csilla írt, hogy este vacsi, később megírja, hogy hova menjek, majd onnét megyünk egy helyre ahol lesz koncert ahol magyarok is lesznek. Hazamenés, kiengedés és sütés következett 🙂 A túrórudik mellett hoztam ki magammal mascarponet is, és eljött az idő, hogy összepattintsak egy cheesecake-t! Csilla tudta, hogy ez a tervem, de azt hittük, hogy annyi progi van, hogy nem fog beleférni a sütögetés. Szerencsére belefért és így még jó kis meglepetés is lett. Még volt hátra 30 perc a sütésből, amikor írt Csilla, hogy hova menjek… közepes hazugságokkal késtem 1 órát a vacsiról. Aggódtak is értem, de hát csak nem mondhattam, hogy ’hé’ épp sütök baszki!’ 🙂 Az este remek volt – jót mulattunk pár helyi magyarral. A város kezdett csütörtök estére az őrületbe fordulni, ugyanis most hétvégén van a Hong Kong Seven rendezvény. Rögbisek tudják mi ez…Olyasmi mint egy mini világbajnokság. Rengetegen jönnek csak emiatt ide ilyenkor. Annyira népszerű a dolog, hogy a jegyekhez úgy lehet hozzájutni mint az olimpián kb. (Regisztrálni kell sorsolásra, és ha nyertél akkor megveheted!) Csillának szerencséje volt – ő nyert! Neki és Iannak volt 3 napos jegye, amiből a szombat a legjobb, így ők valószínűleg ma (most már a repülőn ülök Moszkva felé, egy elég kis cukker olasz fiúcska oldalán), elég durva estének néznek elébe. (HAJRÁ!!!!) A sajttorta meglepetés tök jól sikerült! Ők nagyon meglepődtek, én pedig nagyon örültem, hogy végre valamivel viszonozni tudom mindazt amit Csilla és Ian adott nekem. 🙂 🙂 🙂 Az utolsó napról külön bejegyzés nemsokára! puszi,pá,bs