A tegnapi jetlag vekengés éjjel 3ig tartott... nem hittem, hogy a délutáni miniszundi hiba lenne, pláne ekkora 🤦♀️ Miután ugye nem jöttek ki értem reptérre és finoman jeleztem, hogy ezt azért picit talán nehezményezem (mégis mit képzelnek hogy nekem itt NEMZETKÖZI hívást kellett kezdeményezni?!?!) ... nna mindegy is: a reggeli ingyen volt: kilátással, mert hogy a tetőn van az étkező... nem esett nehezemre elfogadni, és hát a frissen préselt papaya... aaah 😁😛
Pakolás és átkuszulás következett egy másik szállásra (eredetileg csak ezen a helyen foglaltam volna, de ők csak mától voltak elérhetők). Amíg elkészült szobám, megkezdtem a tangapapperek beszerzését... meg ööö... csomó más mindenét is 🙂 Szoba kész lett - imádom! (az előbb persze már sikerült leenni egy málnás magnummal a sárga takarót...nem is én lettem volna... 🙈 viszont a málnás magnum elég jó! spec Bali edition...nem az a béna amit otthon eladnak - hagyjuk már!) Az erkélyről meg akár szedhetnék banánt is - de még rohadtul nem érett sajni! ☺️
Eljutottam a strandra végül, de csak a kötelező kalapvásárlás után 🙂 az óceán pedig... hihetetlen! Brutál nagy hullámok voltak - annyira, hogy még a szörfoktatás is szünetelt, akik meg tudnak azok se nagyon mentek be... leégni nem sikerült, de a magammal hozott naptejnek már nyoma sincs - lehet kicsit túlvédekeztem ezt az első napot 🙃 Megpróbáltam bejutni a vízbe, de hát a hullámzás miatt ez úgy jött össze, hogy jött egy baromi nagy hullám -- amíg azt néztem, hogy épp kirámolják-e a táskám a parton -- és konkrétan elkaszált 😂
oh viszont először a helyi menő party beach houseban voltam - eléggé jó a hely...de mivel nem volt szabad nyugágyuk (mert akik ott is laknak a kapcsolódó hotelben ők elsőbbséget élveznek , így maradt a "sima" parti fetrengés...
A “sima” fetrengés mondjuk már sajni nem igazán zavartalan... oké-oké zúg az óceán, de csak úgy mint vasárnap délutánonként a forma1 (RÉGEN! OTTHON! nem most!) azaz: erre is simán lehetne aludni, szóval ez a része tök oké. Még az is valamennyire oké, hogy 8-10 percenként jön valaki hogy valamit eladjon: vagy az ékszer (karkötő, nyaklánc) vonalon vagy a kalap/strandkendő tengelyen mozognak, vagy éppen szolgáltatni akarnak folyamatosan: hogy ő megmasszíroz - de nem akarom, de már nyomkodja is a vállad, hogy az majd milyen jó lesz neked, de nem! köszi, nem! tényleg! menj innen és ne nyomkodj! de-de, ő folytatja! és nem érti, hogy banya (konkrétan fogatlan és vasorrú - ESKÜ!) hagyjál már! majd ha masszázst akarok bemegyek a városba, ahol egy légkondis helyen kellemes hangulatban bekrémezve jöhet! de nem itt ahol a nyomkodás közben a rámtapadt homokkal leszeded rólam a bőrt! És amikor már leszámoltál az összes, neked nagyon jót akaró helyivel...nna akkor kiderül, hogy nem tudsz a világon olyan helyre menni ahol a strandon azzal falapáton rohadt nagyot koppanó strandtenisszel ne játszana két tehetsgégtelen tőled maximum 30 méterre 😁 de ezen már csak röhögtem kb 😉
naplementét megvártam kint - hát, lélegzetelállító! nem akarok túl sok fotót erről megosztani (meg a végtelen mennyiségű gyönyörű virágról sem) mert lassan giccsesedésbe fordulnánk 😛 E!
Hazafelé rájöttem, hogy pályát kéne váltanom... ahogy elnéztem a helyi villanyszerelőt, meg ahogy nekilátott a "szerelésnek" teljesen egyértelművé vált hogy ÍGY nekem is menne:
vacsira ismét indonéz csirkés sült tészta - nem bírok leállni vele, na!
igyekszem gyorsan elaludni, mert reggel 7re jön értem Mr Schwarzenegger és megmutatja az igazi Balit... #irányavidék
puszi,pá,bs *