A szombat esti gyors elalvási tervből nem sok lett - még van egy kis küzdés az átállással sajnos. De legalább nem 7re, hanem csak 8ra jött értem az én kis guideom, Mr Schwarzenegger....ööö ... HELYETT Putu az ő unokaöccse. Dekrit (ez a Schwarzenegger keresztneve - többet nem írom le... zárkózzunk fel,na!) még az előző napi litvánokat vitte valahova ezért lepasszolt. A szállásfoglalásnál nem nagyon figyeltem arra, hogy miket szerenték majd megnézni, így a déli részről viszonylag sok autókázással lehet eljutni a tuti helyekre - így másfél óra "kellemes" vezetgetést követően - elhagyva "Bedugul" tartományt (EZ a neve! 😄 ) elértük az első helyet - Sambangan vízesések, Singaraja tartományban. A látvány már a kiindulási pontról lenyűgöző. De a csekély 400 méter szintkülönbség megtétele után - lefelé persze - kiderül, hogy ezt még lehet fokozni! Nem egy, hanem két vízesés van egymáshoz közel... A lefelé vezető útnak nagyjából a harmadánál járhattunk Putuval, amikor kezdett leesni, hogy hát ezeken a lépcsőkön fel is kell majd jönni. A lépcsők tekintetében ne a lépcsőházi kicsi, "szabályos" fokokra gondoljon senki: helyenként 40-50 centi mély egy "fok", szélessége pedig attól is függ, hogy éppen hogy adja ki a természet; leginkább pont olyanok hogy csak úgy tudsz rajtuk menni mint a kisgyerek (értsd: lelép - mellézár). Ami az oltári szerencse, meg hogy elindultunk időben, hogy összesen 8-10 emberrel találkoztunk a vízesésnél - de ők a lépcsőt betonozták egy szakaszon - azaz a korábbi leomlást rögzítették valahogy... A vízeséseknél lent... hihetetlen volt, hogy nincs senki! El se hittem, de még Putu se pedig ő azért visz oda turistákat rendszeresen. Fürdésre lett volna idő, meg lehetőség is - gyönyörű tiszta víz, fürdőruha már alapból rajtam (nem vagyok amatőr!) - csak éppen a víz volt vmi brutál hideg... kihagytam. Aztán jött a feketeleves... a visszamászás a lépcsőkön. Nem számoltam meg, és ugyan vissza nem megyek megszámolni SOHA az is tuti, de legalább 500 volt. 🧐
Azért csak felmásztunk valahogy - kocsiba be és irány a Pura Ulun Danu templom. Útközben gyors fotók, meg gyümievés - lassan megtanulom a nevüket... nagyon lassan.
Balin - a kis guideom elmondása szerint - 3 nagy tó található - ebből az egyik a Bratan tó, ahol Candi Kuning település fekszik, és ennél is konkrétabban egy kis szigetén található a rövid és könnyen megjegyezhető nevű Pura Ulun Danu templom. Óriási kert, hihetetlen látvány és végtelen nyugalom amit tol magából. Itt picit többen voltunk mint ketten... konkrétan csak nagy turistabuszból nagyjából 35 állt a parkolóban, de az óriási park területén eloszlik azért a nép szépen.
Miután már délután kb 2 volt, és még csak f9 óta nyüszögtem, hogy innék már egy kávét - és Putu csak azt ismételgette, hogy később-később picit már fogyott a türelmem. Ő nem értette, én nem értettem miért nem állunk meg valahol... aztán kiderült eljött az idő! ☕️ Irány a kávé-manufaktúra ahol AZT a bizonyos kávét készítik... a LUWAK-ot! Eléggé fel van építve a dolog - szépen bevezetnek a parkolóból, megmutogatják a kávécserjéket, mesélnek, hogy melyik arabica, melyik robusta, meg hogy mi a különbség... aztán elérjük a ketreceket, ahol a kis luwak-ok vannak, amit mi Magyarországon ugye cibetmacskának hívunk. Az állat egyébként nem igazán macska, na mindegy. Lényeg: a cibetmacska megeszi a kávécserjék pirosra érett bogyóit, de a kávébabot nem tudja megemészteni, ezért a bélrendszerén keresztül ki is jön belőle. Aztán ezt összegyűjtik, és ebből nyerik ki a kávét - innentől ugyanaz mint a "sima" kávé, pörkölés és/vagy nem őrlés. Régen ugye ez azért volt elég drága, meg nehezen elérhető mert a kiscicák ugye vadon éltek, ahova esett úgy pottyant belőlük az alapanyag, és elég nehéz volt összegyűjteni. Most már, hogy van ez az úgy nevezett “baráti ketrecben” tartás azért egyszerűbb nekik is na!
Lehet itt mindent válogatni, szagolgatni, pörkölt...megy a parasztvakítás, de nem tolakodóan, hanem teljesen barátságosan. Aztán van teakóstolás, kávékóstolás is - mindegyikből 8-8 féle és az extra Luwak-ot is lehet kortyolgani a szuper kilátással egybekötve - ami már a következő állomásra néz rá - Bali legnagyobb (és turistáskodásra kialakított) riszteraszára ☺️🙃
A kávéterasz és a rízsföld közötti kb 5 perces szakaszon picit belénk jöttek - a vezető oldalán, nem az enyémen 🙏🏻 és lecsattintották a kicsi terepjáró Toyotának a tükrét. Személyi sérülés nem történt, még csak ijedelem is elvétve (rohadt hangos volt). Szóval no pánik - irány tovább!🚘
A rizsföld maga végtelennek tűnik... csodálatos az egész! Nem is gondoltad volna, hogy a zöld színnek ennyi árnyalata van egyáltalán!!! Nem felvágóskodás, de szerintem simán veri a Malájziában látott teaültetvényt 😉
A kimerülés jelei kezdtek megmutatkozni lassan már - de még hátra volt egy programpont: a Royal Family templom Mengwiben. Itt megint csak összesen 5en voltunk - de a másik 3 emberrel már a rizsföldön is találkoztunk úgy hogy itt már csak röhögtünk, hogy ki mikor menjen már ki a másik fotó-zónájából 🙂
Nem volt rövid nap... 7kor keltem - 8kor már úton voltunk, és fél 8-ra értem haza. Nem kellett nagyon estimese - de az vicces volt, hogy másnap (ez ugye a mai - pici csúszás van, na!) már 7re jöttek értem. De legalább az átállás sikerült végre! 🙂