hétfő...
Hétkor már várt Putu a kapuban - és irány észak (ismét...) Eljött a nap amire már nagyon vártam... már nagyon réges rég is, pláne péntek óta mióta tudom, hogy mi lesz ma 🤩🤩
A program neve "Elephant mud fun" - azaz (szabad fordításban) dagonyázás az efikkel 😁
A bejáratnál volt egy kis bosszankodás, mert ugyan tudtam, hogy hát ez nem lesz egy olcsó mulatság, de azt hogy mennyire nem... azt nem. És ez csak akkor vált nyilvánvalóvá, amikor beterhelték a kártyámra. "Fúúú" - gondoltam - "ennyiért valami elképesztő baromi jónak kell lennie" - gondoltam. (nyilván nem így gondoltam, hanem baromi sok káromkodással egybekötve, de Anyukám is olvassa a sorokat szóval igyekszem visszafogott lenni na! 😉 ) Akár mindezt hangosan is mondhattam volna a gondolás helyett, de már találkoztam magyarokkal - vasárnap a rizsföldön - és akkor is nagyon jól jött, hogy épp csöndben voltam 😄😁 (csak mondom: nem fogok erre rászokni, még mielőtt... 🤪🙊 )
Na de vissza az élményhez! Következő akadály, hogy Putunak ott kellett engem hagynia - tehát minden kis cókmókommal együtt (csereruha, strandszerkó... stb) kellett becsattogni. Kicsi időt vesztettem ezzel, de nem maradtam le semmiről. A mudfun csapatot egy kupacra terelték, és amíg meg nem érkezett mindenki (kb 50 ember) addig volt kis reggeli is - kávé/tea meg mindenféle sütikék és minibanán 😋 Aztán 5 csapatba osztottak minket - mert hogy 5 cukika elefánttal lehetett bandázni. Volt kis eligazítás, majd jött a következő esemény - lehet menni átöltözni, táskákat bezárni egy szekrénykébe, mert az elefántokhoz már csak a dagonyázós ruhácskában lehetett menni, a kezedben a gopro/fényképező/ telefonnal. Volt egy kis elefántetetés - ahol még mindenki fotózhatott ezerrel - gyorsan összebandáztam a másik egyedül érkező csajjal (from Russia) hogy ugyan fotózzuk már egymást,na! 😛😇 Nagyon aranyos volt. Aztán kis meglepetés - összegyűjtötték mindenkitől a fotózásra alkalmas eszközöket... de nem kell pánikba esni mert vannak hivatalos fényképészek, akik majd csinálnak 5000 fotót mindenkiről...
Lehet, hogy van akinek ez újdonság de én IMÁDOM az efiket!!! Hjáj nagyon!!! Csak ha a képekről nem jönne át mennyire élveztem ezt azért mondom)
Először mindenki benyomult a dagonyába - elefánt utánunk - a 3as csoportnak Terry jutott - a 23 éves "kislány". Ezek indiai elefántok (nem afrikaiak - ez látszik a színükön, meg a fülük méretén, meg hogy KÉT kis puklira van osztódva a kis buksijuk... meg hát FELE akkorák konkrétan amúgy is). A kis Terry - ahogy arra be van idomítva - azonnal fetrengésbe kezdett, mi meg pakolhattuk rájuk a mocsárból az sarat! 😁😁😁 Indulhatott a dögönyözés!!! És hát ezek meg nagyon élvezték, meg hagyták is - mondjuk közben a kis elefántidomárok folyamatosan dobálták a szájukba a kaját, nagyjából 10 kiló répát 😃 Nyilván mi is tokától bokáig sarasak lettünk - de hát itt már senkit se érdekelt ez - csak az hogy "ááá! Itt az efi! Én meg tapcsikolom! Meg dörzsölgetem! Ő meg hagyja!!! Őrület!!!!"
Aztán kisétáltunk a mocsárból és jól le is csutakolhattuk őket a "tusolóban" - meg magunkat is, már amennyire lehetett! Utána egy másik "tóba" is bementünk Terryvel - ebben már "csak" víz volt - semmi dagonya! A maradék sarat is lemostuk róluk. Mindeközben tényleg fotóztak minket folyamatosan! A puffogás, hogy mennyibe került ez az egész már sehol nem volt, csak kisgyereki boldogság ült ki mindenkinek a fejére!!!
Amíg mindenki visszakapta a telefonját, meg letusolt, átöltözött addig lementegették a fotókat és az árba belefoglalt büfé-ebéd (nem volt szerény... én igyekeztem leenni a belépő árát - mégiscsak NA! Hát ki van fizetve!!! 😁) közben lehetett kiválogatni, hogy ki melyik, milyen, hány fotóért (papíron vagy digitálisan) szeretne kicsengetni egy újabb "szerény" összeget - de erről a továbbiakban nem nyilatkozom, viszont otthon már vár a sebészcsoport, hogy kivegyék a frissen eladott vesémet...
Imádtam ezt a délelőttöt! IMÁDTAM!!!! Nézem a képeket és mosolygok! Még az se érdekel hogy a kedvenc kis dinnyés pólóm kuka nagyjából 🙂
A kijáratnál már Mr Schwarzenegger várt és folytatódott nap - irány egy újabb vízesés, konkrétan a Tegenungan vízesés Kamenuhban. Hát itt rengeteg ember volt, és emiatt, meg mert az előző napi 5000 lépcső megmászása után olyan izomlázam volt (áh.. mit hazudjak még MINDIG az van) hogy alig bírtam járni, meg amint látjátok a táblán a kiírást "én kiestem" megelégedtem a "Fentről csinálunk pár képet, aztán inkább igyunk már egy kávét" programmal 😉
Eléggé fárasztó volt ez a két nap, ezt látta rajtam Dekrit is, úgyhogy elvitt egy elég békés partra, ahol már nincsenek 5 méteres hullámok (persze, mert a parttól 100 méterre kb építettek egy mesterséges hullámtörőt) és lehet nyugton fürcsizni, meg napozni: nem csak hogy nem robajlik a víz, de még masszírozni se akarnak meg 5 percenként, pláne eladni vmit! Imádtam - volt itt egy kb 2 órás kis nyugi... 😌
Dekrit hazahozott, útközben megbeszéltük, hogy hát én ma nem megyek sehova az kurvaélet tuti! 🙅♀️
Reggel aludtam vagy 11ig, aztán strandolási volt napnyugtáig - már kezd színem lenni, a mai állapotok alapján egyelőre VÖRÖS! Igen, sikerült. Megcsináltam! 💃
Holnap reggel pakolás, költözés - irány a közös ház Csabival!!! Este érkezik végre!!! VÉGRE!!!! Nagyon jó volt ez a pár nap egyedül, tényleg. De most már jó lesz egy pajti a vidéken 👫