8-ra jött értünk a kis sofőrünk, Putu. Ő nem az a Putu aki eddig volt. De tegnap este az étteremben - miután egy lánynak is ez volt a neve - gyanút fogtunk, hogy a Putu nem a leggyakoribb keresztnév itt a férfiek között hanem valami más lehet. És megtudtuk, hogy nem is keresztnév, hanem az elsőszülöttet hívják így minden családban. A másodszülöttnek, harmad- és negyedszülöttnek is van külön neve - ezeket nem sikerült megjegyezni, aminek semmi köze ahhoz hogy koktélakció volt és mi eléggé kihasználtuk ezt és letoltunk pár LongIsland Ice Tea-t 😆 (amiből még reggelire is maradt 🤪 )

Korai indulás miatt a reggeli kimaradt - így megkértük Putut, hogy valami helyi egységnél ugyan álljunk már meg. A belvárosban ahol minden a turistákra van optimalizálva kiváló reggeliző helyek vannak - európai, amerikai, ausztrál mindenki megtalálja a legjobb falatokat, nagyon igényes tálalásban. Ellenben a helyiek nyilván nem itt étkeznek - hanem kis kifőzdékben esznek - ezek viszont nincsenek a környéken, nagyjából 30 perc autózás után álltunk meg - itt:

Innen aztán, most már tényleg - irány észak, irány a hegyvidék. Az első megálló a Batur vulkán volt. Igen, jöhettünk volna éjjel f3kor, hogy f6ra felmásszunk rá és onnan nézzük a napfelkeltét, de ezt kihagytuk most - így maradt a tájra rácsodálkozás, a vulkánnal szemközti erre a célre kialakított helyről egy kis üccsi társaságában. A sziget vulkánjai elég aktívak - a legutóbbi kitörés az Agung vulkán kitörése volt - 2019. májusában, alig 6 hónapja. Ez vulkán a fotókon is látható talán - balra Batung, jobbra Agung. Ez a kitörés összesen 4.5 percig tartott, a hamu 4-5 km magasan észlelhető volt a nemzetközi reptér felett, ezért 7-8 járatot leállítottak, egyet pedig eltérítettek a sziget irányából. Több falvat borított be a pernye. De azóta semmi.
Egyébként a Batur és a vulkáni tó keletkezéséről egy népmese is fennmaradt, mely szerint a pusztító Kebo Iwa óriást a falusiak úgy tették el láb alól, hogy cselesen kutat akartak vele ásatni, ám a kútgödörben megölték. A kiásott gödörből lett aztán a Batur-tó, az óriás által kihányt földkupacból pedig maga a vulkán. #jóéjszakát

Útközben óriási narancsligetek mellett vezetett az út. A kis guide elő is adta, hogy hát itt 3 féle narancs is terem a szigeten, az egészen akkoráktól mint egy grapefruit az egészen kicsikig. Az útmentén nagyon sokan árulják a portékájukat - meg is álltunk egy kis "mininarancsért" - amiről kiderült, hogy konkértan a mandarin 😆

Következő megálló egy rizsterasz... Amit tudni kell a riszterasztokról: gyakorlatilag minden ház mögött a hátsókert IS rizsföld! Szó szerint! Ha valakinek van egy talpalattnyi földje - na jó konyharuhányi területet akkor arra azonnal vett egy kis rizsÁt. A rizs termesztése akit érdekel - guglizzon rá! Röviden: elárasztják a területet vízzel, abba beleültetik a rizspalántákat - és kb 2 hónapig ők ott a vízben vannak, addigra fel is szívják a vizet meg el is kezdenek nőni és hajrá! Arra kérdésre, hogy mennyi idő telik el az ültetés és az aratás között az egyik legjobb választ kaptam amit valaha adtak kérdésre: 5-6 holdnyi idő. És ebben nagyon sokminden benne van...
Az a rizsföld ahol én pár napja voltam, az is gyakorlatilag már a turistákra van szocializálva - kiépített járdák, tájékoztató táblák, persze lehet vásárolni is mindent mert vannak boltok is, de emellett éttermek amikhez a rizsföld adja a kilátást is. Na ez a hely ahol tegnap voltunk az konkrétan nem csak hogy a turistákra van szocialzálva DE konkrétan a parasztvakítás és instagramsztorik kánaánja! 30 méterenként szívecske amibe bele lehet ülni fotózkodni (pénzért!) és/vagy baromi nagy hinta amibe szintén (pénzért) bele lehet ülni és belibbenni a rizsföld fölé! Ahogy láttuk/hallottuk mindehhez elengedhetetlen, hogy sikongass is - mert anélkül aztán már tényleg nem is működik a posztolás. Na mi ennek nem annyira dőltünk be - fotózkodtunk ugyan a szivecskével DE csak odaálltunk és így is pont elég volt 😉 A látvány enyébként nyilvánvalóan lenyűgöző, meg nincsenek rá szavak se nagyon ☺️

Következő megálló: a majom erdő!
Egy nagyjából 25-30 hektárt kell elképzelni, ahol rengeteg majom van - lehet velük fotózkodni ha hagyják, meg amit én csináltam: rettegni is, hogy rám ugrik, megtámad, széttép - ez nyilván nem történt meg, Csabi meg csak röhögött rajtam 😀 Na ő hagyta is a kis nekik hogy ráugráljanak, és ügyesen szelfizett is velük én meg... ööö... folytattam a "cukik, cukik - de másszon rám" hozzáállást 🙈😆

Közepesen éhesek voltunk - de mondta Putu, semmi gond, ő már foglalt nekünk asztalt egy étteremben... Hát leesett az állunk... a fotók asszem magukért beszélnek:

A visszafelé út a forgalom miatt rettentő hosszúra sikeredett... az hogy a főutak 2x1 sávosak eléggé lelassít. Főleg úgy, hogy ami elméletileg 2x1 sáv, az a legtöbb esetben inkább 2x0,75 sáv csak, és ha valamelyik oldalon félreáll egy autó, akkor aztán tényleg beáll minden... Ez a nap is olyan volt, így visszanézve a fotókat, hogy gyakorlatilag 50 fotó se tudná igazán átadni...

Holnap (szombat) felvesszük azt a ritmust amit eredeileg tervezett Csabi - azaz: felkelünk, kis reggeli - ő elmegy fittizni, én nem az tuti, (addig itt írogatok épp), aztán visszajön, kis fürcsi, majd irány a masszázs-szalon! A masszázst már teszteltük valamelyik nap - és hát pazar... PAZAR! És nagyon olcsó - egy 90 perces masszázs, teljes testen bőrradírozással nagyjából 3500 Ft-ba kerül... 😉 #yess!