Ferihegy - oh párdon Liszt Ferenc - 2An összeállt a csapat 🙂 Szokásos kötelező körök megvoltak: bőrönd felad / loungeban eszik-iszik / géphez kuszul.

A csapatpóló sikert aratott ☺️ - még egyszer köszönet érte Verának és innen is nagy ölelés és hajrá Olivia! 😇

Frankfurtba minden gond nélkül elértünk, egy közepesen hárdkór vihart leszámítva, amikor még a kis (közel 60as átlagéletkorú) légikisasszonyoknak is le kellett ülniük kb 10 másodpercen belül. Az átszálláshoz kért asszisztencia FEL SE BUKKANT… de legalább az is egyből világossá vált, hogy nem arról a terminálról indul a gépünk, mint ahova érkeztünk, azaz a tervezett “kényelmesen átgurulunk egy golfkocsival a kapuhoz” helyett, egy őrületes rohanás vette kezdetét. Hát volt baj… például hogy nem volt idő perecet venni… értitek??? bajor 🥨et?!!?!?!?!?!? Ismertek, ez azért NA!

Felszálláskor hamar kiderült hogy szerencsésebbek vagyunk mint gondoltuk. ABCD ülések elfoglalása megvolt - és a felismerés is, hogy az E ülés is szabadon van, valamint a B és C mögötti helyek is. Ha a pereces dolgot nem is vágtátok volna azt nyilván ki lehet találni hogy mi volt a következő lépés: 1 ember azonnal hátraült az üres Cre! Így az A és C között is felszabadult egy hely (és ugye a mögötte sorban ugyanígy), valamint aki a D-n ült neki is két irányba is nyílt a tér! Azok után, ami félreértések itt lementek múlt héten, hogy ki hova akar majd ülni assszem sose rosszabb leosztást 😉 Ennél csak a first class lett volna kényelmesebb, de hát oda azért más a matek… E!

12,5 óra volt az út… 12,5… ez volt eddig a leghosszabb utam repülőn… kaja isteni volt, kiszolgálás csillagos ötös! Dan becsekkolt minket a KrisFlyer programba így pár kattintással lehetett is volna csatlakozni a wifire - na, vajon, kinek nem sikerült!? 🤣🙋‍♀️ Viszont megkérdeztem a staffot, hogy now what? Innentől kb 5en azon pörögtek, hogy megoldódjon a probléma. Bennük fel se merült, hogy én vagyok a béna amúgy, és azt is bemondásra elhitték, hogy nekem az kb jár a tagság miatt. Amíg az orosz légtér peremvidék nem hagytuk el, addig esély sem volt csatlakozni, mert a háború miatt elég széles sávban - biztonsági megfontolásból.

Mivel rohadt hideg volt a gépen, és aludni sem tudtam (lehet lejárt a vegyszerem…khmm…khmm) így gondoltam bedobok egy forró italt - szóval elment a konyhába a cuki kis staffhoz. Adtak forró vizet, némi lepattanót az első osztályról maradt kajából (hehehe) illetve odajött a staff-főnök aki még 4szer elnézést kért h nincs netem ÉS felajánlotta hogy a gépen található katalógusból választhatok valami terméket - értsd ingyen egy kb 20.000Ft-os arckrémet kaptam 😜  #rüfkéskedéskimaxolva Mondom: nagyoooon kedveseeeek voltak 😋 hehehe

A repülőút 10.órájára én közepesen idegállapotba kerültem a kimerültségtől. De semmi baj, mert a szeniorokra lehet számítani, hogy megpróbálják az ember lányát jobb hangulatba hozni - ismertek, az eredményt már nem is magyarázom. 😤

A reptéren simán átjöttünk, migrikártya aktiválva, bőröndök felvéve - és a kijelentés: én ugyan nem megyek tömegközlekedéssel, 2 bőrönddel, 34 fokban, 78% páratartalomba az kva élet!!!! Odapattintottam egy kisbuszt az egységnek és egy teljesen baráti FIX összegért (fele se mint Bp-en) robogás a hotelbe. A Csabi által javasolt itiner szerint város nézés következett volna és délután alvás DE erre esély se volt. 😜 Gyakorlatilag beájult mindenki pár órára - és itteni délután 2 körül futottunk neki a citynek.

A közepesen uncsi utazási leírás összefoglalója: kva hosszú volt az út, de túléltük, megjöttünk. ☺️ Holnap már városi beszámoló jön! 😜

#missiON #zombieEsztus

🙋‍♀️❤️🐨|🦘|🇦🇺