Az esti programleltárnál kiderült, hogy gyakorlatilag mindent ami ajánlott volt és/vagy belebotlottunk már meg is tekintettük. Szóval abszolút 0 nyomással próbáltunk nekifutni a “második” napnak.
Reggelizni egy kb 200 méterre levő piacra mentünk – ami leginkább nem is piac, hanem egy piac jellegű tér, ahol mindenféle kifőzdék vannak. Gyakorlatilag az a hely ahol előző nap voltunk meg ez abban különbözik egymástól, hogy oda a turisták járnak kajálni, ide meg a helyiek és hogy itt az árak csöppet alacsonyabbak… mondjuk úgy 50%kal – ugyanakkor a kaják ugyanolyan zseniálisak, ízletesek, az adagok pedig jókorák. ‼️ A kontinentális reggelihez szokott olvasóknak a nyugalom megzavarására alkalmas részletek következnek ‼️ (akik meg ugye INTERKONTINENTÁLIShoz szoktak nekik már most készítsenek ki egy komolyabb savlekötőt is!) Az útitársaim is főleg a klasszikus rántotta, sonka, kenyér, vaj kombó felé orientálódtak volna, de végül a következők landoltak a tányérokban: rizs, csirkepaprikás combból, rántott hal, párolt zöldségek (leginkább olyan mint ami a kínaikban szerzetesek eledele néven futott régen), rántott sertés ollóval feldarabolva, húsgolyócskák, szójaszósz. Erős indítás volt asszem, de hát valamiből kell az energia 🙃.
A “piacon” az is elég jó volt, hogy még mivel korán érkeztünk csomó helyen láthattuk hogy hogy mennek az előkészületek, hogy is készül 1-1 fogás. Ezekről inkább kisvideok készültek – szóval instakövetők előnyben, mert ide azt nem tudok feltenni sorry, így maradnak a pillanatok csak.
Kávézgatást és a helyi piacon vásárolgatást követően arra jutottunk, hogy lesz még program elég a következő napokban, menjünk inkább medencézni a szállodába. Cuki kis terasz, menő kis medence fogadott minket. Mire összeszedtünk 4 ágyat a döglődéshez már be is borult az ég, és mire elaludtam addigra el is kezdett esni az eső. Gondoltuk mindjárt elmúlik… mert ilyen volt már tegnap is! És hát nyilván H Bóna Márta SEMMMMIIII hozzánk képest, akik a helyi időjárási viszonyokat kevesebb mint 24 óra alatt totálban feltérképeztük, kielemeztük és semmiképp sem alaptalan következtetésekre jutottunk. Na. Igazunk lett. Csak mondom. Alig 10 perc esegetés után abba is fejeződött a tevékenység. Ezaz! De mivel felébredtem már indulhattunk is enni 😜😀.
Tutira mentünk – a “reggeliző” helyre. Nagyban megkezdtük a lakomázgatást (kacsacombok, thai csirkék, gombóckák) amikor kiderült, hogy mégiscsak lóaszt se értünk a meterologiához – olyan ömlő eső csapott le ránk, hogy azt az egyszeri monszunhoz szokott helyi erők is csak tátott szájjal pislogták. A lehulló csapadék útból való eltávolításának legjobb formája még itt az űrtechnológiával felszerelt keleten is még mindig természetesen a VÖDÖR. 🤣🤣
Ezzel az égszakadással együtt járt az az apró kellemetlenség is, hogy meghatározhatatlan időre ott is rekedtünk a piacon, mert gyakorlatilag semmilyen irányban nem tudtuk volna csak nagyjából úszva elhagyni. Mázli, hogy volt egy emelet, ahova be tudtunk húzódni egy órás masszázsra. 💆♀️ Higgyétek el – nekünk se volt könnyű. És volt aki megint éhes is volt. Lehet ezt szépítgetni, de pofozott az élet minket Szingapúrban, na! 🙄😀 Nem is maradt más, mint kivárni a lobbyban, hogy jöjjön értünk a sofőr és irány a reptér. (Persze előtte még kötelező jelleggel evés!)
Ha bárki beüti google barátja képkeresőjébe, hogy hogy is néz ki a reptér gyakorlatilag egy csodát lát: épített dzsungelt, beltéri esőerdőt, vízesést stb. Hát ebből nekünk érkezéskor semmi se jutott. Mondjuk a 12,5 óra után annyira pont nem is érdekelt engem, de ha már egyszer ott vagy azért csak csinálj egy instapostnyi fotót, nem? Kiderült a turpisság – 4 terminál van, mi a 3asra érkeztünk, a dzsungel az 1-esben van. Hjaaa úgy könnyű… áh. Na de gondoltuk majd akkor visszafelé! Hohóóó! Hát nem. A 3-asról indulunk. Grrr. Nem baj megoldjuk! Inkább az összes csomaggal együtt kombózunk először az 1-esben, de megnézzük! És hát csodát láttunk…. Lenyűgöző.
Ezzel a Misson Koala legénysége lezárta a szingapúri hadtest gyűlést és immár a kenguruk földje felé vesszük az irányt.
A gépen persze aludni kéne – tudjátok: az átállás fontos! De ezek a sorok is épp valahol Bali fölött születnek épp. A tuti kedvéért a nyakpárnámat a feladós bőröndbe csomagoltam el, végülis minek is kéne – ez CSAK 7,5óra.
A reptéren Pufi és Dan már várnak majd minket. Hjáj de jóóóó lesz már ott!!!
#missionkoala #completed
🙋♀️❤️🐨|🦘|🇦🇺