Egy kiadós napközbeni szundikálás után mindig szebb az élet - de mondjuk ezt a boldog munkanélküliség ideje alatt is tapasztaltam, szóval indokolatlan IS lett volna emiatt eddig eljönni talán… mázli, hogy itt ébredés után, azért volt más tennivaló is mint a Nefkóban 😜

Az első és legfontosabb programpont nyilván a pénzváltás után, az EVÉS és ivás ☺️ Csabi és sofőrünk ajánlására elmentünk a helyi kajapalotába, ahol gyakorlatilag minden, de MINDEN van. Thai, kínai, vietnámi, koreai…stb. Én a jól bevált kis dimsumok mellett tettem le a voksom, mert szerintem már évek óta nem sikerült igazán jót találni.

Miután feltöltekeztünk némi energiával, nekivágtunk megcsodálni a kötelező látványosságokat, helyenként érintve a Csabi által javasoltakat is 🤣. Telok Ayer Green - ami egy cuki kis kert, templommal - bár ebből elég sok van, szóval lehet nem jutottunk közelebb a megoldáshoz 😄 de mondjuk itt lehetett igazán megtapasztalni, hogy mennyire szépen megfér egymás mellett a múlt meg jelen. A régi, brit gyarmati házak meghúzódnak a gigantomán felhőkarcolók árnyékában. (Tudom, hogy az alábbi fotón nem ez látható, de attól még így van 😛)

Ezzel a kulturális kirándulás véget is ért - irány az öböl, lássuk azt a csodahotelt “aminek a hajó van a tetején”. Mivel a belváros gyakorlatilag nem túl nagy, így ez egy kb 15 perces sétát jelentett. A hétvégi Forma1-es futam nyomait még nem pakolták el, így kint voltak még a mobillelátók, meg az istállók boxai is.

Az évszakra jellemzően menetrend szerint megérkezett a délutáni beborulás és eső, így kénytelenek voltunk egy koktélbárban meghúzni magunkat. Dan és Pufival folyamatosan vonalban vagyunk, így Dan javaslatára rámentünk a helyi signature cocktailt - Singapore Sling.

A taktikai pihenő után irány a Garden Bay. Minden este kétszer van hang- és fényshow. Egy olyan város, ami mint Garden City híresült el tényleg nem túl nagy meglepetés, hogy parkok hosszú sora követi egymás, és az átvezető szakaszokon sem a beton feltétlenül úr, illetve hogy mindenhol megtalálják a módját hogy még 1-2 növénykét még beültessenek. Ez a brutálisan növényesített környezet pedig bőven elbírja a Garden Baybe telepített óriási fém fákat - amik alakjukat tekintve egyformák ám különböző méretűek. Alap, hogy a teljes fém váz 100%ben be van ültetve növényekkel. A show önmagában a turisztikai látványosság így az, hogy egyesek szerint lenyűgöző, mások szerint giccses totálisan elfogadható.

A park egyébként önmagában hatalmas és elképesztő mennyiségű és fajtájú zőccséget tartalmaz. Este 9-kor is pazar látvány volt keresztülsétálni a telepített dzsungelen! További képekért: google a barátod. 🙃

A sofőrünk ajánlására egy másik showt is megtekintettünk, ami Marina Baynél van. Bevallom, hogy annál giccsesebb és bazáribb szórakoztatást, minthogy az öbölbe telepített “szökőkutak” által nyomott vízre fényfestés kerüljön még nem biztos hogy láttam ebben az életbe… de persze lehet, hogy még mindig csak a kialvatlanság és az éhenhalás újból felbukkanó fenyegetése mondatta/mondatja ezt velem. Lehet valami itt a levegőben Szingapúrban - mióta leszálltunk én folyamatosan csak ennék. (Mondjuk ebben megint semmi újdonságtartalom nincs, mert ez helytől és időtől független életérzés nálam, ugye.) Azért egy darabig bírtam nézni, viszont Rudi kiváló fotót készített róla:

Azt el kell ismerni, hogy a Marina Bay esti fényei lenyűgözőek. És kiderült, hogy tényleg hungarikum f@sz alakű “felhőkarcolót” építeni, vagy csak nyilván mások nem értenek hozzá.

Eddigre már bőven 10000 lépés fölött volt a csapat (pedig csak a szundi után indultunk) szóval a hazagyaloglás vagy metrózás lehetőségei közül (BREAKING!) megint a taxi nyert. A gyors elalvással még volt egy kis gond, de az annál hamarabbi ébredés nem. Juhu! A szingapúri pit-stopnak több célja is volt, az egyik hogy a 12,5 óra után legyen egy kis pihi, a másik pedig hogy a 6 óra időeltolódáshoz (ami Brisbanera már 8) valahogy átállítsuk a kis szervezetünket. Biztos van akiknek ez sikerül, nos 🙋‍♀️ nem.

#MOLtornyokatmindenhova #captainEsztus #lenyűgözveavárostól

🙋‍♀️❤️🐨|🦘|🇦🇺