Én imádok utazni. Nekem az kell. Nekem az jó. Engem (közepes túlzással) nem érdekel mennyibe kerül - csináljuk/csomagoljunk/menjünkmááár! De a lóasznak is van vége komolyan mondom… az, hogy Szingapúr-Brisbane a fejemben egy legyintéssel egybekötött CSAK 6 óra volt, már az sem értelmezhető az épértelműség semmilyen aspektusában, de azok után, hogy le is írtam hogy 7,5 még mindig nem esett le hogy az HÉT ÉS FÉL! A repülőút elején összeállt a matekcsoport ugye… áh biztos nem is 7,5 - tuti csak 5,5 és azért írták hogy annyi mert hogy 0:45kor indulunk és reggelre érünk oda OTTANI idő szerint és tuti beleadták a plusz 2 óra időeltolódást…hja-ja! Tuti! És úgy ki is jön hogy 5,5.

Én tényleg nem értem, hogy mi van az agyammal mióta elhagytuk Budapestet… de komolyan. Ép ésszel fel nem fogható pár dolog. Pl hogy honnan szedtem, hogy reggelre érünk ide…de tényleg?! A kiábrándító felismeréshez persze nem kellett a NASA segítségét kérni, hiszen a repülő nagyjából 16féleképpen írja ki hogy hogyan repülsz, mit fogsz látni, mennyit utazol és hogy mikorra érsz - de ezek az adatok rajta voltak a már 8 hónapja megkapott repülőjegy foglaláson IS. Szóval nem várt fejlemény, az út 7,5 óra volt. Ez már fájt. Minden része fájt. Fizikailag és mentálisan is.

De a lényeg, hogy megjöttünk. A bejutás nem egyszerű, de sokan megugrották már, így a “fog ez menni” taktikát választottam. 3 nap alig alvás ekkor már bennem volt. Nem bírok átállni a jetlegből valamiért. 😖

A folyamat: még a gépen egy kis papírt ki kell tölteni, a jó válasz nyilván mindenre a nem. Mielőtt megkapod a poggyászt előbb ezt ellenőrzik meg az útlevelet. Megugrottuk. Csomagok megvannak. Ezaz, csak így tovább. Egyenpólóban masírozik a kis fáradt csapat tovább. Jön a csomagellenőrzés.

Hasonló az USAba történő beléptetéshez ott is és itt is legalább 2-3 különböző emberrel kell dumcsizni kicsit mielőtt kijössz a reptérről. Ami tuti, hogy mindenkinek ugyanazt kell mondani, mert felveszik az összes reptéri beszélgetést, és ha valami gond lenne veled, akkor bizony azokat is előveszik és összehasonlítják az egyes válaszokat.

Tehát a kis gombacsoport közpesen megtörve odaérkezett egy elképesztően jóképű határőr Vámoszhoz 😋 - és a következő beszélgetés zajlott le Shakespeare ékes nyelvén:

• Van valamilyen elvámolni valójuk? - kérdezte a Vámosz.
• Nincs. - mondta a halálfáradt Eszter.
• Nincs semmilyen étel, növény, állat a bőröndben? - Erősködőtt a Vámosz.
• Nincs. - mondta Eszter magabiztosan de kissé értetlenkedve, mivel fáradt ugyan de nem hülye, erre a kérdésre meg már egyszer válaszolt, mit kérdezgeti újra.
• Nincs a poggyászban halott állat se? – csak nem adta fel a Vámosz a nyektetést.
• Hja, de az van. Egy macska. Egy döglött macska. De fagyasztott. - mondta Eszter fapofával, még mindig halálfáradtan, de magát annál viccesebbnek gondolva.
• ….. - Vámosz nem nevetett… csak nézett…Na ITT már nem érezte magát Eszter annyira viccesnek. Vámosz ellenben olyan monalisasan elsomolyodott és annyit mondott:
• - Arra.

A fáradtság sok mindenen segít. De van, aminek nagyon nem használ. 

Ez special pont olyan volt. Mert ha egy olyan országba, mit sima országba, kontinensre! próbálsz bejutni, ahol rohadt szigoúan veszik a bejutási feltételeket, akkor ne nagyon akarjon senki jópofáskodni a Vámoszokkal. Mert hogy lehet ugyan, hogy van humoruk, de ők is fáradtak (vagy lehet nincs is humoruk), vagy csak úgy érzik, ahogy a Narancs, Tetves és Dugóban van hogy “Anyád temetésén huncutkodjál…” és már rá küldenek is egy komolyabb átvizsgálásra.

Mit tehettünk, arcrezzenés nélkül elidultunk “Arra”. Egy kanyarral később már egyértelmű volt, hogy rohadtul nem kijárat felé haladunk, mert megláttuk ahogy vagy 50 méter hosszan kb 25-30 ember épp a csomagjainak 0-ra kipakolásának különböző fokozatainál tart - volt aki épp KIRÁZTA a fejjel lefele tartott bőröndöt épp. Hát jó… ez van. Akkor pakolunk. Kedves mosolygós lányhoz léptünk ahol újabb zseniális beszélgetés zajlott le:

• Miért jöttek erre?
• A Vámosz azt mondta “Arra”.
• De mit mondott neki, ami miatt ide küldte?
• Hogy egy döglött de fagyasztott macska van a bőröndömben. (MERT ugyanazt mondod, mielőtt baj lenne, UGYE? )
• És van?
• Nincs.
• Na hagyják el a repteret. - És ő már az tényleg az kijárat felé mutatott. Én magamban kiválóan szórakoztam. A fáradtság sokmindenen segít, ugye? 😁

Csabi kint várt minket. Elmondtam gyorsan hogy mi volt bent, hát valahol teljesen jogosan lebaszott, ugyanakkor teljesen feleslegesen is hiszen már kint voltunk 🥳

Dan a parkolóban szedett fel minket ahol egyből felköszöntöttük a kis hamvas 40est születésnapja alkalmából. Behoztak minket a belvárosi szállásra, kis dumcsi után itt is hagytak minket - mi pedig menetrendszerint lefeküdtünk aludni.

#folytköv

#komment? #valaki?

#missionkoala #captainEsztus #missioncompleted #ajetlegsohanemérhetvéget #vegyszerkell