A kiadós (SE!) alvás után indultunk útnak.
Vannak dolgok amikben mi magyarok le vagyunk maradva - de van amiben viszont nyilvánvalóan mindenki előtt járunk. Nem feltétlenül arra gondolok, hogy a B+ a kötőszó, a magyar nyelv maltere, ahogy Bödőcs Tibi mondja. Sokkal inkább az olyan kis szentháromság például amire a magyar építőipar épül: a VD40, purhab, szigszalag! Nálunk ezek a dolgok, minden valamire való háztartásban fellelhetők. Sydneyben nem… A szigetelés, mint olyan itt gyakorlatilag csak ajánlás az épületek összerakásánál. A hoteltől balra építkezés folyt, konkrétan telibe átjött minden hang, de nyilván nem gond, mivel csak éjfélig nyomják, hogy aztán nagy hirtelen reggel f5kor újra nekiálljanak. Persze mondták a helyiek hogy itt gyakorlatilag akkor kelnek és fekszenek amikor a nap. Így a fél5ös munkakezdést még csak érteném (egyébként rohadtul nem!) de a napnyugtához tartozó kalapácseldobás mégsem történt meg adott időben. Persze tudom, bárcsak Magyarországon haladna így minden…lehet inkább csak azt a 8 órát kéne megtolni mindenkinek amiért fizetik, és akkor ugyanolyan haladás lenne.
És az hagyján, hogy az építkezés diszkrét zaja behallatszik, de az éjjelre 15 fokra hűlt levegő is csak úgy hasított keresztül a szobán.
Nem fogok meglepetést okozni, reggelre totál megfáztam és érezhetően romlott a fizikai állapotom is 😏. Az időjárás sem volt túl kegyes hozzánk, bár belátom az hogy kicsit szeles, borongós, helyenként napos időben várost nézzen az ember, még mindig jobb mint 85%páratartalomban és 26 fokban.
Irány a kikötő - de most egy másik úton. Hyde Park (igen, ugyanúgy hívják mint Londonbon - jééé!), majd a Royal Botanic Garden (Királyi Botanikus Kert) következett.
Azok a növények, amiket Magyarországon kb világbajnokságot érő büszkeséggel növesztesz meg maximum 40-50 centi magasra/hosszúra, itt úgy nőnek mint a dudva, 1-1,5 magasra, vagy éppen focipályányi területeket futnak be tenyérnyi levelekkel. Bosszantóak. 😜
Leérve a komphoz persze megint elámulás az Operaház, Sydney öböl látványán. Őrület! Állítólag a világon a legtöbbet fotózott turisztikai látványosság az az Eiffel torony. Ezt olvastam valahol. És tökéletesen tudtam is azonosulni vele, mert akárhányszor Párizsban jártam, a fotóim 80%-a tuti hogy a toronyról készült. Bárhonnan megláttam azonnal kattant a vaku. Ez a pavlovi reflex jött elő most itt is. Sokszor, sokirányból láttuk az öblöt és a környékét. Eredmény: minden 4.képen az van a telefonomban! Bármelyik nap arra jártunk, vagy csak távolról látszódott (a hidat eléggé messziről ki lehet szúrni - PONT úgy mint az Eiffel tornyot,ugye) azonnal fotó!
Uncsi vagy nem - mindig lesz itt kép! 🤭
A hajó Watson Bay-be vitt minket. Kis séta a parton (nem nagyon volt kagylóhéj, csak béna osztriga héjak), kávézgatás egy strand szélén, majd kellemes “kisvárosi” séta következett, a Sydney Harbour National Park szomszédságában. Sydney partvonalát, ha nagyon udvariasan akarok fogalmazni akkor is a rohadtul tagolt kifejezéssel kell illetnem. Nagyon sok kis öböl, 30 méteres strandtól, a közel 1 km hosszúig rengeteg strand található. A kellemes Watson Bay ‘másik oldala’ ellenben nem strand, hanem hosszan húzódó magas sziklás part. Végig kitáblázva, hogy valakinek segítségre van szüksége akkor ne ugorjon, inkább csörögjön rá a kirakott számra. (Nyilván a rutin kellett, hogy magával hozza ezeket a táblákat, a környéken elszaporodott öngyilkosságok miatt.)
Felpattantunk a helyi buszra - nagy BKV-s lett belőlem itt a világ túlsó végén csak mondom, de szerintem az időeltolódással majd ez is elmúlik Budapesten 🤭😄 - és irány BONDI BEACH! Aki valaha beszélt már szörfösökkel, vagy beszélt olyannal aki látott már szörföst, akkor erről az ausztrál partszakaszról biztosan hallott már. Odáig vagyok érte. Eleve amiatt is ami legendárium körül lengi, meg amúgy is. Közel 700 méteres partszakasz, egy kis öböl (nem várt fejlemény,mi?) ahol folyton jó a szél.
Ebédelni a szörf klubbot választották a Fiúk - már megint szuper volt. A kilátás, a kiszolgálás - minden. És extrának itt is lehetett látni a parttól nem is olyan messzire felbukkanó bálnácskákat. 🐳
Hazabuszozás, kis piperéskedés majd indul az esti progi! Csabi elvitt minket a városnak abba a részébe, ahol először élt, és az edzőtermet is megnéztük, ahol korábban dolgozott. Elképesztő, hogy 4 éve (kb pontosan) jött el Sydneyből, és mikor bementünk a fittibe, akkor még mindig emlékeztek rá! ☺️ Volt ott olyan személyi edző is, akit még ő vett fel a terembe. Nagyon cukin fogadták. Sétálás a kerület főutcáján - na ez nem annyira sexi része a városnak. Nem mondom, hogy Bp 8ker, de Dan azt mondta rá. Ellenben olcsóbb erre az élet, de az éttermek attól még elég jók.
Pufival gyors levertünk egy felest. Van egy helyi szeszkó: Fireball. Ööö.. JÓ! Nem mondom cserélném a jägert, de akár 😋
Dannel egy thai étteremben találkoztunk - ő kihagyta az emléktúrát 😃. Az étterem “különlegessége”, hogy ez gyakorlatilag egy szülinapozós étterem. Ha bárkinek szülinapja van, az egész konyha leáll, minden pincér odajön és egy nagyjából 25 fős kórus nyomja el a heppibörzdéjt. A poén, hogy egyszer eljöttek ide a Fiúk (évekkel ezelőtt), és akkor még Csabi nem tudta, hogy mi itt a móka, ellenben Dan bekamuzta a pincéreknek, hogy Csabinak szülinapja van. Volt nagy meglepetés 😂.
Nem volt rövid nap - de annál szuperebbül sikerült! 🙃
#operaházreflex #buszozási #beach
🙋♀️❤️🐨|🦘|🇦🇺