Közel 10 nap után, külön apartmanban lenni azért jó. Szerintem mindenkire rá is fért, hogy kicsit egyedül tudjon lenni, a saját ritmusában létezzen picit. 

A reptérre kb este 8kor érkeztünk, mire kijutottunk onnan kb 11 óra volt, és mire a szálláshoz kerültünk már bőven elmúlt éjfél is. Ezek után a reggel meglehetősen nyűgösen ért. Megoszlanak a csapatban a vélemények, szerintem a szállás amúgy kiváló, mindent tud amit kell: van ágy, fürdőszoba, wc, törölköző (bentre és medencézéshez) és persze van medence. Hiába a kényelem-faktor, attól még van mit kipihenni. 

Reggelizni irány a Sisterfield (Csabival itt ünnepeltük 4 éve a szülinapját) - végre egy jó kávé! Majd - korábbi olvasók már nyilván tudják, hogy mi is van szemben ezzel a hellyel - 10 méter gyaloglás után a jól megérdemelt masszázs és teljes testradírozás következett. Szerencsére még mindig nem négyzetméterben számolják, úgyhogy elbírja a költségvetés 🤪 Kezdett múlni az összegyűrt cigisdoboz érzés. 

Van ami nem változik😃 #jóvanazúgy

Oooh… és végre….lementem a partra… az óceánhoz… és egyből minden a helyére került. 

Én a nyugágyra, a napernyő a nyugágy fölé… aha. Aztán a leégés foltok meg rám. Mert nem az a hüje aki elalszik az árnyékban annyi időre, hogy a nap utolérje, hanem aki be se keni magát, ugye? 😎De semmi gond - nincs nagy kár, részleges kis foltokról beszélünk csak. (Értitek… “kis” 😂 )

Aki érti,érti! 🤣😂🤣😂😅

A naplementére lejöttek a többiek is, majd vacsi és hirtelen és gyors alvás. Dekrit jön értünk 8-ra és irány észak!