De van ám!!! 🎇
Amikor kiderült, hogy úgy alakul, hogy újra eme kispipi alakú szigetre vet a sors akkor már tudtam, hogy ami kimaradt korábban azt majd most!
Sok nagyon hasonló templom van a szigeten, sok bír különös jelentőséggel, lenyűgöző történelemmel és történetekkel. De ez - ez más. Ez a Lempuyang templom. Ha a googleben valaki a "Bali fotók" keresésre nyom rá, akkor a találatok legalább fele ide kalauzolja.
A népszerűség átka, hogy sokan akarják innen megnézni a napfelkeltét. És nincs is közel Seminyakhoz. Persze Magyarországon csak legyintenénk valamire ami 80-85 km távolságra van (kivéve vonattal Győr felé ugye...), de itt ez közel 2,5 órás utat jelent. A nap meg ugye rohadt korán kel fel. Meg még sor is várható. Az előjelek mind ugyanabba az irányba mutattak - nagyon fog fájni az a reggel 3as indulás! És fájt is.
Mikor megérkeztünk, a templom közelébe, n6 volt nagyjából. A parkolóból kisbuszok vittek fel minket egy meglehetősen komoly és meredek emelkedőn (a sípályákhoz vezető szerpentinek ehhez képest konkrétan annyira bonyolultak, mint az M6 Dunaújvárostól Paksig) Belépőt még nem árulnak, azt majd csak 6tól, DE sorszámot már osztanak. 13! Ez lett a mienk! Egy jó kis 13-as! Megvagyunk! ✔️
Bár a korábbi templomokba, simán be lehetett menni a rajtunk lévő ruhában (feltéve hogy térd alá ért), ide még úgy sem. Kötelező a sarung magadra kötése. Nekem az alábbi remek szín jutott - elégedett vagyok, na. 😂
Dekrit ráment a jegyekre, sikeresen inulhat a csúcstámadás. Szó szerint. Kb 200 métert kell felfelé menni, de iszonyat meredekségen. Bár az út aszfaltozott (hogy????), de ettől még a tüdődet kiköpöd! (nem mintha lenne összefüggés, de legalább nem volt extra nehezítés a pályán)
A nap még nem kelt fel, mi már nagyban fotózkodtunk. 📸
Lassan de biztosan, sorra került a kis 13as csapat. A menet kb mint Tanah Lot-nál - jattolsz valami kis lóvét, odaadod a telefonod és már készül is a tuti fotó rólad az Istenek kapujában.
Tudom, ferde. De nem érdekel. ☺️☺️
A látvány, a hely szelleme lenyűgöző. Igen, a nap felkelt, de kicsit felhős volt. Ha nem ennyire ködös-felhős, akkor a szemközti vulkán is pont látszik a kapuban. Így nem. De semmi baj. Jó volt. Az emberek kedvesek, nem tolakodnak - hiszen mindenkire sor kerül. Volt egy lány, fél órával később érkezett... 184-es sorszámmal. 184-essel. Ez volt a pillanat, amikor a kis útitársak is rájöttek, hogy igen, jó ötlet volt f3kor kelni. Mert ha csak ennyivel később érünk ide, ez máris egy egész napos program, és nem az a program amivel f7re végzünk is.
Következő megállót Dekrit ajánlotta - aminek nagyon örültem: Tirta Gangga. 🛀🛁
Következzék egy kis okosítás: a karangasemi királyi család egykori fürdője, a Tirta Gangga. A fürdőt egy hatalmas trópusi park közepére építették, rízsföldek, s hegyek gyűrűjében. Kertjében medencék, halastó és egy magas szökőkút áll. A név, Tirta Gangga az indiai szent Gangga folyóra utal, a tirta pedig balinéz nyelven szent vizet jelent. 🌊
Apró poén - a "fürdőben" összefutottunk a lánnyal, akié a 184-es sorszám volt. Ő feladta, hogy kivárja a sorát a templomban. Ugyanis azt mondták neki, hogy nagyjából 11-dél körül kerülne sorra. 😳
A nap közepesen kisütött, felhők oszlani kezdtek, így íme a vulkán amit az Istenek kapujából is láthattunk volna mostanra - csak közben eltelt másfél óra. 🌋
Dekrit hozott nekünk némi helyi kaját reggelire. Ezek a kis gubacsok konkrétan: banánlevélbe csavart főtt rizs-szotty banánnal. A rizst ebben az esetben olyan szottyosra főzik, amit mi már kb tejberizsnek hívnánk, de mivel ott nem rizsben főzik így csak egy rizs-szotty, ami viszont édes (nyilván a cukortól, ne legyenek kétségek).
Velünk tartott a túrára Dekrit unokahuga is, egy igazán cuki leányzó, akiről némi angol félrehallás után kiderült, hogy nem 13, hanem 30 éves. És a nővére pedig Magyarországon, Budapesten dolgozik egy spaban masszőrként. Idejött még 2019-ben, aztán a COVID miatt nem tudott hazamenni, és sikerült is maradnia.
Jött velünk mindenhova - pl a sarungokat ő kötözte ránk, meg utána még csomó emberre is, mondtam, hogy kérjen érte pénzt 😃
Következő állomás a kihagyhatatlan kávékóstolás! Ami ugye nem csak úgy himi-humi, ahogy már 4 éve is kiderült, hanem a cibet macska kiürítése miatt különleges aromát kapott kopi luwak kávé. A sztorit ugye a Bakancslista cimű film óta (már aki látta) ismerjük. ☕️
Nem csak a kávét ittuk, hanem ugye minden másféle teát és kávét is kóstoltattak velünk. Mivel amit 4 éve hoztam szajrékat, azokat se ittam meg, vagy osztogattam el - így idén már okosabb voltam, megspóroltam a pakk árát - és hát amúgy is kellett másnak a hely a bőröndben.
Klasszikus megállóhely ismét - vízesés. Persze nem a soksok lépcsőt megmászós, a vízben fürdős fajta... csak a 'jó lesz az távolról is' típus.
Utolsó állomás - itt már jártunk Pufival: a Monkey Forest - szó szerint Majomerdő, gyakorlatilag egy majompark. Szabadon jönnek-mennek-másznak-üvöltenek-verekednek-sivítoznak a kisebb nagyobb majmócák. Időnként közepesen agresszívek.
A bejáratnál persze van "használati utasítás": ne nézz a szemébe a majomnak, meg ne legyen nálad kis flakonos bármi, ne hagyd nyitva a táskád, vedd le a szemüveged a fejedről, ha közel jön a majomka maradj nyugodt, fordulj el, sétálj el, ne etesd, ne vegyél elő kaját - VAGY ne csodálkozz, hogy mi is történik veled és a cuccaiddal. A rendszer nyilván nem hülyebiztos, így találkoztunk a parkban szanaszéjjel tépett plüsállattal, meg papírzsebkendővel, de volt egy majom, aki konkrétan halálra lett kb ítélve, mert az egyik észlény turistától egy teljes flakon (2dl) kézfertőtlenít nyúlt le, amit frankón meg is ivott.
Dekrit még kérdezte, hogy menjünk-e valahova, de mivel a kocsiban általánossá vált a szundikálás a megállók között - így az irány "Haza!" volt. A héten már sokadik tom yum leves után (ne feledjük f3kor keltünk!) senkinek nem kellett altató.
#kimaxolva #mégazértmaradtpárdolog