18 nap... és eltelt. Tavaly júniusban még hol volt ez.... Jééézusom. Most meg persze már bőven itthon Budapesten mindeközben. A lelkes olvasók közül már volt aki jól le is .... ööö... teremtett! Hogy hát, mivan? 2-a óta nem történt semmi...?! 🤯Megértem a felháborodást, és nagylelkűen fogadom a megértést is 😇
A repülőút hazafelé... hát az PAZAR volt! (nem.) Az emberek kínzásának többféle módját kigondolták már az évek folyamán. Ez persze nem volt köztük, pedig hát indokolt lenne. Akkor is ha ezt gyakorlatilag magától vállalja az ember. Az első etap - DP-SIN (azaz Bali és Szingapúr). Nem életünk leghosszabb repülése, 2,5óra...sssssemmmi. Csomag feladva (limit 30 kg - Eszter bőröndje: 29,7! há! nem, majd a három reptéren keresztül húzok egy 10 kilós táskát, ha mindent bele lehet tenni a nagyba, mi?) Az átszállás nem volt túl laza, konkrétan átrohanás a terminálok között - illetve most már taktikusan(!) felpattantunk a kisvonatra.
Beszállás megugorva és csodával határos módon újra sikerült úgy elhelyezkedni, hogy mindenki mellett akad egy üres hely - azaz a kényelem a turistaosztályon gyakorlatilag ki lett maxolva. Takarók, párnák dögivel. Vegyszer nélkül is sikeresen elaludtam, de holtfáradt amatőr módon, még a vacsi kiosztása előtt - úgyhogy felébresztettek. grrrr Innentől már csak a vegyszer segített amit Pufi adott, meg két advil mert migrénem is lett... én kérdeztem Csabitól, hogy nem kéne-e még egy tabit adnia mondván, hogy nyilván tömegarányosan azért...ööö...na, hogy elfér! De szerinte nem. Most már tudjuk: DE. 😛 A közel 13 órás útból, kb 5-6-ot sikerült aludni. Ez, gyakorlatilag rekord!! Hála a wifinek, meg a filmeknek Frankfurt már szinte karnyújtásnyira volt.
A várva várt átszállás és végső boarding előtt ami járt az járt! Az pedig a perec és a tejeskávé! (az ott a Bali-blue színű köröm!) És az, hogy ha írok üzenetet valakinek, akkor valós időben válaszol, és nem az a kérdés, hogy ott hány óra van? Szóval az utolsó másfél óra... az utolsó másfél óra... az utolsó mááásféél óóra.
És landolás. Budapest.
Pont azt magyaráztam Tündikének, mikor jöttünk kifelé, hogy milyen jó lenne ha valaki egyszer ott várna amikor kijövök. És nem az lenne, hogy "hívj ha megvan a bőrönd, és tali fent az indulásnál, és pikk-pakk kint is leszünk..." Ami egyébként egy tökre érthető, és kiváló megfejtés. Mert minek, de tényleg minek kéne félóránként egy ezrest kiadni fölöslegesen. Jogos. De amikor meg várnak, az olyan klassz érzés, szívmelengető meg minden.
És akkor felmentem az induláshoz, hogy úgyis ott tali Katival... és hívom, hogy én már ott... mire ő: hát én leparkoltam... és megyek fel érted az érkezéshez.... oooh, de hát én már fent, feljössz akkor? Persze.
Majd odaér és kiveszi a gigantomán csillámpónit a kocsiból - hogy hát ő akart várni vele az érkezésnél... hja, hát ha eddig amúgy se akartam volna sírni a fáradtságtól, meg az örömtől, hogy itthon akkor ITT volt a pillanat. 🥹🥹🥹
A Nefkóba érkezéskor egyből visszaütött a remek ötlet, hogy jó lesz az a közel 30kilós bőrönd.
Valamiért azt gondoltam, hogy nem is vagyok fáradt, jó lesz ez, sikeresen átrakom magam a helyi időzónába pikk pakk. Estig simán ébren leszek - aztán alvás reggelig és meg is vagyunk.
Hát röviden: nem. 10:30-as landolás, kb 11:30-ra Nefkóba érést követően volt egy kis séta (mert kaja az kell ugye - thx Tomi az ebédpénzért), és a nem várt fejlemény: 13:30 magasságában, mint aki fejlövést kapott, úgy ájultam be az ágyba. Az első ébredés este 7 körül, majd álomba zuhanás kb f8kor. Megy ez! Innen már csak reggelig kell aludni és meg is vagyunk. Majdnem. F4-ig működött a terv. Aztán ébrenlét. A küzdelem még tart az átállással, de azt mondják, ahány óra eltérés annyi nap. Én persze legyintettem, hogy most "jó" irányba jöttünk, így ez sima leeeeesz. #szőkelány Mindegy is, nem ez volt életem tévedése asszem, szóval a lényeg, hogy talán jövő szerdára megleszünk.
Ezzel zárul is a "bazi nagy aussie lagzi" mókatár.
Külön köszönet jár Csabinak (azaz Pufi) és Dannek, hogy megadták a lehetőségét, hogy részese legyek ennek a fantasztikus kalandnak. Azt hiszem az Ő boldogságuk, meg ahogy kezelik a különbözőségeiket kiváló példa arra, hogy hogy is lehet ezt az élet nevű sztorit közösen tolni.
#loveislove #atöbbikitérdekel
Azt, hogy valaha visszamegyek még Ausztráliába vagy Balira nem lehet tudni... 4éve se hittem volna hogy valaha beteszem a lábam a pipiszigetre. Ha még jövök Balira akkor két dolog van ami most kimaradt még: a hajnali vulkántúra, és az angolul jól hangzó island-hopping, magyarul a környező szigetek körbejárása 1-2 nap alatt.
#tomyumleves #seafoodfrissensütve #mostanábannemkelltojás
#lovUall