Bár ugyanolyan volt a szálloda, mint a korábbi Miltonban, azaz ugyanaz a szállodalánc, de itt azért volt 1-2 eltérés. Például az itteni szobánk konkrétan a roki szoba volt - közérthetőbb nevén a mozgáskorlátozottak számára fenntartott, amin azért nagyon röhögtünk, mikor rájöttünk. Persze nem is számít igazán, mert csak aludni kell a szállás, de azért az, hogy a WC-nek nem, hogy nem lehetett lecsukni a tetejét, de hogy NINCS is fedele az vicces 😆, meg hogy a mosdó nem a fürdőszobában van, hanem a “nappaliban”.

De ami a legnagyobb gond volt, hogy itt is esett az eső mikor benyomtuk a szundit, csak itt nem állt reggelre 😣 Az, hogy a reggeli kínálata sem volt teljes az enyhe kifejezés, de ahogy Gábor megjegyezte: örülök, hogy nem panaszkodsz, hanem alkalmazkodsz 😀 miközben épp a semmitmondó izű rántottának tűnő bármit javítottam fel ketchuppal 😛

Úgy volt, hogy csak akkor térünk vissza a Niagarához, ha napsütés lesz, de aztán muszáj volt mégis visszamenni - mert tegnap bezárták előttem az ajándékboltot, és úgy meg hogy szerványoljak az én szupercsávó Dávid öcsinek hűtőmágnest?! He?! Szóval visszamentünk, hadd dobjak még az amerikai nagy perselybe itt is 🤪

Ha már ott voltam, gyors elkészült az alábbi kép is. Ha nem derült volna ki eddig én nagyon nagyon jól szórakozom most itt. Nagyon kikapcsol a jövés-menés, a sok új dolog. Macihaver meg igazán jó arc. 🐻

Beértünk Buffaloba - jött a szokásos kihívás: hol parkoljunk? Láttunk egy közepesen nagy területet ahol elég sok autó állt, akár lehetett volna nyilvános parkoló is (mármint fizetős nyilván), de mondtam, hogy inkább ne, kicsit olyan mint valami közintézmény dolgozói parkolója. Jó, akkor megyünk tovább - majd a pirosnál megállva készült az alábbi fotó: konkrétan az FBI parkolójának nem futottunk neki végül 😀 - jobban belegondolva, az se hülyeség tekintve Gábor jelenlegi amerikai státuszát 🤣

Az internet nem nagyon segített, hogy mit érdemes megnézni Buffaloban, főleg esőben, de azért csak elindultunk a városháza irányába. (Nyugalom, a kocsi egy biztonságos parkolóházban volt.) Gyakorlatilag kb 10 percnyi slattyogás után ki kellett mondanom, hogy ennyi kiemelt biztonsági szerv épülettel ilyen kis területen még sehol nem találkoztam - ott van egy kupacban MINDENNEK a központja: FBI, rendőrség, a sheriff hivatal, a tűzoltóság, az ügyészség, a bíróság mind megyei szinten.

A városháza előtt a Niagar tér van, aminek a közepén meg ott ugrálok én 🙃🙋‍♀️

Már másfél napja bármerre mentünk a megyében mindefelé nagy fekete (lehet, hogy nem fekete hanem bronzszínű) bölényeket láttunk. Én odáig voltam, hogy hát ilyennel egyszerűen KELL fotó! Olyan nincs, hogy nem, nehogymá’! Sétálgatunk, épp 40km/h-s szél csapja az arcunkba a jeges esőt, mikor egy kis udvarban megláttam egy ARANYSZÍNŰT! A kapu meg nyitva?! Sehol egy lélek?! NYOMÁS! És már meg is van a fotóóó! 📸 hjáj hát én odáig voltam, annyira cuki a kis bölényke! 🦬

Szerencsére volt egy tájékoztató kistábla is így megtudtam miről is van szó: “A buffalói bölénycsorda” projekt nem más mint egy átmeneti kültéri projekt, aminek a bevételei két helyre kerülnek adományként: egy rákbetegeket támogató és egy művészeti alapítványhoz. Az aranyszínű kis cukorka egyike az összesen 154 környéket ellepő szobornak.

Séta tovább, a tetves eső meg csak nem akart csillapodni… A kitűzött céljainkat, nagyban csökkentettük (nem mintha sok lett volna amúgy), ami esetünkben a “kerítsünk az Öcsinek egy mágnest, aztán húzzunk” lett. 😉

Több helyen kerestük, végül a helyi turisztinfóig jutottunk, ami nem egy simán, az utcáról megközeletíthető egység, hanem konkrétan egy irodaház 6.emeletén volt található. Mindegy - a lényeg, hogy megvan! Portás irányba rakott minket, és nyomás fel. Oké, megvan! Hja, de hogy ők hétfőn és pénteken otthonról dolgoznak! KÖSZI a semmit Buffalo! Gábor felhívta az ajtón meghagyott telefonszámot és ajánlottak helyeket ahol esetleg tudunk pénzt költeni. Majd a földszintre visszatérve Daniel a portás (ő van a képen 🙂 ), azonnal elnézést kért, hogy hát ő nem tudta, hogy zárva vannak, és nagyon sajnálja. Elképesztő aranyos volt. Mondtuk neki, hogy oké-oké, de akkor honnan lesz mágnes? OH! Hát annál mi sem egyszerűbb! És elküldött minket az akkor már vízszintesen eső esőben a helyi baseball stadionhoz, hogy az ottani ajándékboltban vannak ilyen dolgok.

Vajon, péntek délelőtt, az ömlő esőben nyitva volt a baseball pálya és/vagy az ajándékbolt? Segítek: HOGY lett volna nyitva? Dehoooogy volt! De mindegy is, mert újabb cuki kis bölénykés kép született 🙂

Már leírni is unom, de az eső csak ömlött tovább úgyhogy az “irány a kocsiért és tipli kelet felé” cselt szőttük meg - de előbb még kellett egy jó forró kávé, és még egy utolsó szupercuki kis bölényt találtunk:

Az út Troy-ba, 4,5 órányinak ígérkezett, illetve a megállások miatt +1 legalább. Az eső meg… hát arra el is fogytak a szavak. Vezettem, elfáradtam… kellett a fánk na!

Azt hiszem a holnapi nap elég nyugis lesz, de majd meglátjuk, hogy legalább a tetves eső eláll-e vagy sem… mert idáig sikerült kísérnie minket.