Azután, hogy már 4,5 napja úton voltunk és megszámlálhatatlan inger ért minket, kimondottan jó volt picit nyugiban. 

Gábor 2,5 éve jött ki, hogy megvalósítsa az álmát - vagy csak, hogy jobb élete legyen mint otthon. Nem csak úgy jött, hogy majd lesz valahogy, hanem már egy jó kis állás várta: egy nyári táborban kezdett dolgozni mindenesként. Kb 5 hónap alatt megtanult gyakorlatilag minden olyan dolgot amivel egy komplett házat össze lehet rakni. Ezzel párhuzamosan megismerkedett Aric-kel. (Igen, ő is fiú. Ha valaki valamit nem ért csak szóljon, van emberem aki felvilágosítja! 🤓 ) Az ő kapcsolatuk tartósabbnak bizonyult, mint a tábori meló, jobban mondva mivel a kapcsolat tartósabbnak bizonyult így a tábori melót dobta Gábor, hogy közelebb legyenek, és rövid időre visszatért vendéglátózni (Budapesten sushi szakácsként tolta korábban), majd most már lassan 1 éve asszem egy olyan cégnek dolgozik, akik airbnb házakat takarítanak a környéken. Takarítani szeret, ez meg még jól is fizet, szóval neki ez full ideális. Időközben a kapcsolatuk meg házasságig fajult. 👨🏼‍🤝‍👨🏽Albany mellett élnek - Troy nevű településen (kb 50.000 lakosa van). Albany - New York állam fővárosa, ahonnan Troy kb annyi mint Budapestről Velence kb. (Itt azért nagyobbak a távolságok.) New York meg kb 3 órára van délre. A házuktól meg kb 500 méterre folyik a Hudson. Földrajzóra vége. 🌏.

Nem csak kettecskén élnek ők itt vidéken, hanem 4en. Aric örökbefogadott fiú. A nevelő szüleik nagyon sok gyermeket fogadtak örökbe, és neveltek fel közösen. Ahogy az idősebbek mindig repültek ki a házból, újabb és újabb gyerekek kerültek be a családba. Aric is már az önállósodás útján járt, el is költözött otthonról, mikor  az Anyukája beteg lett. Ekkor, hogy tudja segíteni Apukáját a gyerekekkel hazaköltözött. Aric után még két gyermek költözött be a házba - mindketten szellemi fogyatékosok, egy idősebb fiú aki tizenéves korára teljesen elvesztette a látását, és egy fiatalabb lány. A nevelőanyát hamar elvesztették, majd tavalyelőtt decemberben a nevelőapjukat is. Ekkor Aric 28 éves volt. Összeült a “gyerekcsapat”, hogy mi is legyen a jövőben, mert hogy a két fiatalról a továbbiakban is gondoskodni kell.. Viszont eddigre már csak Aric élt velük egy háztartásban. A nála idősebbekkel együtt 6-an ültek le egyeztetni, a továbbiakról, ahol a már elköltözöttek konkrétan nem szólaltak meg. Egyikük sem vállalta fel, még csak annak sem a felelősségét, hogy megszólaljon, nem hogy annak, hogy azt mondja, hogy akár részben vállalja a nevelés nehézségeit. Az, hogy “visszaadásra” kerüljenek nem volt opció, mert hát mégiscsak testvérek - így végül Aric volt, aki vállalta, hogy átveszi a nevelőszülői szerepet. Szerintem ez egy hihetetlen áldozathozatal, még akkor is ha ő nem így éli meg, hanem számára a világ legtermészetesebb dolga, hogy a testvéreivel marad: a fiú 16 éves - szellemileg nagyjából 8, a lány 14 - szellemileg kb 6. Nagyon nem egyszerű ez így nekik, de nagyon szépen helyt állnak. 

A vidék egyébként lenyűgöző. A Troy-ba vezető utat először éjjel “láttam”, de aztán szombaton-vasárnap volt lehetőség nappali fényben is. A közelben van a Saratoga tó is - ami lenyűgöző, még akkor is ha 800 km/h-s szélben áll meg az ember lánya fotózni, persze a napsütés itt is sokat segített. 😎 A tó 16 négyzetkilóméter - összehasonlításképpen a Velencei-tó 26.

A blog írása itt picit elakadt, mert egy kis technikai nehézség ütötte fel a fejét - a fránya fotók miatt. Ugyanis a fránya szifon nagyon nagy képeket csinál - amiket én eddig csak simán beillesztettem a szövegdobozok közé, de ezzel elég hamar el is fogyasztottam a rendelkezésre álló tárhelyet. Itt külön köszönet az én Bátyókámnak, hogy otthonról megoldotta a dolgot. Ugyanakkor ezzel megkezdődött részemről a szerencsétlenkedés (mármint egy újabb frontján az életemnek… 🫣 )

A szombat délelőtt gyakorlatilag ugyanúgy telt mint ha otthon lettem volna - mosás, tévézés, szenvedés, hogy akkor most mi legyen… de ez kizárólag pozitív értelemben. Aztán megszőttük a cselt: menjünk el vásárolni. 🛒

Megvettünk mindent - az egész boltot. NEM! Az összes boltot! 🤪 De tényleg! Amiről majd még később tervezek írni azok az itteni élelmiszerek, a kiszerelések, a előre-elkészítettség hihetetlen mértéke… sokkos voltam gyakorlatilag napokig ezektől. Amitől meg még mindig az az árszínvonal - brutálisan drága minden, MINDEN. A sok-sok szajréból a legfontosabbat emelném ki - a PUPU! Mint az köztudott 12 kiló alatt az nem pulyka - max csirke!

Vacsorára a Srácok egy déli különlegességgel leptek meg… Eddigre én már nem akartam mást enni, csak salátát, vagy legalább valami sósat! Jó, akkor csinálnak nekem rántott csirkét - tényleg? - Igen! - hjaj, de jó, de mivel? Rizs? Krumplipüré? - Nem, goffrival és sziruppal… Hogy mivel? Kérem? Was? Pardon?! Igen - igen, ne csodálkozzak! Fúúúúú… “hát higgyem el, ez nagyon furcsa, meg durva volt nekik is első ránézésre, de aztán megkóstolták és működik! Tényleg! Higgyem el! “ Összefoglalnám: voltak kétségeim. De vendég vagyok, viselkedek, megkóstoltam. Eredmény: a husi jó, a goffri is jó. A husi főétel. A goffri desszert. Ennyi. I have spoken.

Közelebbről lehet látni, hogy egy kis bölényke alakú husit kaptam - ami egyébként, filézett csirkecombi.

Aric óriási állatbarát, csak kutyából 5 van neki, de van két macski, két ló, csirkék. (Állítólag a pincében vannak gigapókok is - de oda én sssajnooooos nem jutottam le, hihi. Viszont a cicák nagyon nagyon szépek és szuper kedvesek és hihetetlen puhák és gyönyörűek. Ez az egyik - a nevét nyilván nem voltam képes megjegyezni. (A kutyák közül is csak egyet sikerült: X-man.

Gábor azzal haknizik nekem, hogy hát ő hétvégén mindig ágybareggelit kap és az a klasszikus fahéjas csiga. Mivel én már annyit hallottam róla, muszáj voltam kipróbálni. Amit tudni lehet, a tészta teljesen készen van, előre felszeletelve, megtöltve - csak ki kell nyitni a dobozt - tepsire vele - és miután vagy 12 perc alatt megsül - le lehet önteni a mázzal, ami nyilván senkinek nem fog meglepetést okozni gyakorlatilag 95% cukor. Nem volt rossz - de pont ennyit tud amit leírtam - a tészta állaga valahol a mi leveles és kelt tésztánk között van, de leginkább egyik se, viszont ez is rohadt édes. És ha a tészta és a máz nem lenne elég cukor és liszt amit beviszel mint szénhidrát, akkor semmi baj ott a töltelék ami “vaj” és cukros fahéj. #hajráelhízás #hajráérszűkület

A kiadós reggeli cukorsokk után elindultunk kirándulni - irány Saratoga Springs! Egy közeli (40 percre) lévő település: nagyon népszerű kiránduló és üdülő hely is. Amiről meg még híres is (még én is tudtam! Hoppá!) az a lóverseny amit itt tartanak minden évben. Elképesztő múltra nyúlik vissza a történelme - 1863-ban nyílt. A kifutóval és versenypályával szemben egy múzeum is van (“Nem, nem megyünk múzeumokba.” 🙃 ). Ami már korábban az USA-ban jártamkor is kiderült, sok dolog van amihez igazán értenek ezek a jenkik. Ilyenek ugye például mindent megcukrozni, embereket bármekkora helyen rendezett sorokba állítani, határozottan és nagyon kedvesen kommunikálni egyszerre, minden kínai vacakot meglogóztatni és eladni (nekem) ÉS hát kiállítást csinálni. Nem fér hozzá szemernyi kétségem se, hogy ha elhasznált ragtapaszokból kéne kiállítást csinálniuk, én még annak a végén is odáig lennék, hogy mi mindenre és hogyan jó, és hogy kiken és hogyan volt már egyáltalán. Na ehhez képest ugye, ha van valódi bemutatni való anyag (mint ahogy a 9/11 Memorialnál, vagy Philadelphiában az érmegyártás) úgy még nagyobbat mennek! Már a bejárat is nagyon jó a National Museum of Racing and Hall of Fame - azaz kb a Nemzeti Lóverseny Múzeumnál: végig az utcán kis zsoké szobrocskák mutatják az utat, kis lámpácskákkal a kezükben.

Bent pedig a “sima” bemutató tereken kívül volt egy óriási terem, ami mint egy 3D mozi funkcionált. A vetítő vásznak vagy a terem közepén ereszkedtek le, vagy a fal változott kivetítővé. Odáig voltam. Nem vagyok egy nagy ló, vagy lóverseny rajongó, attól még hogy párszor voltam korábban a Lovin a tudásom se kiemelkedő a témában… DE eskü szinte érdekelni kezdett - mondom: értenek ezek hozzá.

A város maga is nagyon cukker, ilyennek látjuk kb a filmeket a Hallmarknak köszönhetően.

A képen a fél fejem, Gábor és Aric láthatóak. (Igen, ezekkel a fotós dolgokkal még küzdök nagyon! De nem adom fel!)

A vasárnap estét egy klasszikus mozizás zárta - a Wicked megtekintése, ami premier volt a héten. A mű maga két évtizede az egyik legkedveltebb, legmegbízhatóbb színpadi musical a Broadway-n és most filmet is csináltak belőle. Nagyon jó, csak ajánlani tudom mindenkinek, bár számomra a végén derült ki, hogy két részes a film és a második rész jövő novemberben jön ki! (*uzik!) Amit eddig is tudtam, hogy vannak elképesztő rajongók, akik BÁRMIvel kapcsolatban őrületbe tudnak esni, a mozik tekintetében pl ez a teljes beöltözést is jelenti egy-egy premierre. Na amit viszont nem tudtam, hogy itt az is tök oké, hogy konkrétan pizsiben, pokróckával a kézben és mamuszban csattogj be a moziba.