A kései lefekvés jól jött, éjjel csak 2 órára ébredtem fel, de elkezdtem nézni egy filmet és aludtam reggelig,így közepesen lecseleztem a jetleget... 🙂 kicsit maradt, de hát majd elmúlik! Csilla és Ian (férj) reggel 8 körül indultak a piacra - vitték ki a fini magyar borokat, én kb 10kor hagytam el a 20. emeleti ojjektumot és elkezdtem bejárni a tegnap félkómásan látott helyeket, immár fényképezővel. Próbáltam szerezni egy kávét is, de a házunkkal kb szemben lévő starbucksot nem találtam meg, annyira néztem felfelé... a giga-magas épületek nagy része apartmanokból álló lakóház, üzleti épület (leginkább bank) vagy szálloda. Hongkong egyik legismertebb templomába vezetett az utam, ahol mindenki éget valamit. Vagy füstölőt, vagy olyan pénzt, ami nem igazi, hanem csak színes papír, vagy kis ágacskákat - bármit! Csilla mesélte, hogy van egy bolt ahol papírból készült tárgyakat árulnak amiket ugye meg lehet venni és lehet vinni a templomba elégetni! Nem pontosan értettem, hogy miért van ez az égetés, de valami olyasmi, hogy ahogy égetik a füstölőket és hadonásznak vele (intelligensebben szólva: gesztikulálnak) azzal felveszik a kapcsolatot a halottaik szellemével. A többi dolgot pedig ahogy égetik, arról azt hiszik, hogy amit elégettek az másvilágon az elhunyt szelleméhez kerül. Ezért égetnek "pénzt", de karton i-phone-t is...I-PHONE-t!!! pfff... na azért én is fogtam egy marék nádat,vagy sást és persze meggyújtottam. DE NEM PAPíR i-phonet! persze minden csak hit kérdése... ha gyerekkorom óta ebben hinnénk lehet mi is ezt csinálnánk. nem tom. Egy kis bolhapiac felé vettem az irányt, ahol a fő profil a kövek, kristályok, porcelán bizbaszok és a 100 éves kacatok széles tárháza. Végül nem vettem semmit, mert a koffein hiány kezdett nagyon kiütközni. Be is zúztam egy Mcdöncibe - hát a kávé nem túl franyák, de a helyiek igen 🙂 Mindenki nagyon kedves. A helyi nyelv (kantoni) mellett az angol is hivatalos, de nem mindenki beszéli, vagy legalább töri valamennyire - ezt azonban hihetetlen lelkesedéssel ellensúlyozzák! 🙂 Nagyon, nagyon cukik! Egy másik piac (zöldség és hal) valamint a tegnapi vacsora helyszín megtalálása után sikerült végre pénzt is váltanom, majd valamiféle utcai heppöningbe botlottam, ami kb arról szólt, hogy HK milyen befogadó és mennyire örülnek azoknak akik ide jönnek dolgozni és neki mindenféle segítséget adnak. Egy elég széles és hosszú útszakasz volt lezárva, ahol volt egy színpadszerű egység pl kung-fus, meg sárkányos bemutatókkal. Valamint az út mentén mindenféle önkéntes szervezet sátrai (kb mint egy civil falu) ahol tanácsokat osztogattak, hogy kinek mit kell intézni ha idejön, meg volt ingyenes vérnyomás mérés - OTT volt a legnagyobb a sor. (Biztos ők is megtudták ezt a papír-i-phone dolgot és megijedtek) Amúgy ez a sorban állás elég jól megy a helyieknek, Csilla szerint van hogy nem is tudják mi van a sor elején, de ha elég sokan vannak beállnak ők is, nem ám lemaradnak valamiről 🙂 Az út szélén rengeteg koldusnak tűnő ember üldögélt és eszegetett, kb piknikezett. Később megtudtam, hogy a tehetősebbeknek van kis cselédjük (filippinó vagy indonéz) akiknek a vasárnapjuk a kimenő és ilyenkor összegyűlnek bandázni - a járdán, a belvárosban. Miután jól kinézelődtem magam metróra vágódtam és mentem megnézni, hogy is megy a borüzlet az én drága Vendéglátóméknak 🙂 (nap végére kiderült, hogy akár lehetnék a szerencsemalackájuk is,mert annyira jól sikerült az eladás) A piac - Island East Market - gyakorlatilag olyan mint egy kis kézműves piac. Egyáltalán nem nagy, hanem kis takaros, tiszta: saját készítésű ruhácskák, ékszerek, kozmetikumok, különleges sütemények és a MAGYAR BOROK mind-mind ott voltak. Gyors körbenézés és forralt borozás után immár villamossal indultam tovább. A villamosok elég picik, gyakran járnak és emeletesek. Annyiban azonban különbözik a klasszik emeletes busztól (azon kívül, hogy ez villamos),hogy az emeleten a belmagasság nem túl nagy... konkrétan én nem igazán tudtam kiegyenesedve menni. A villamoson is nagyon kedves arcokkal találkoztam amint látták, hogy térkép van nálam egyből mondták, hogy merre menjek, mit ne egyek 🙂 délután 2 körül már igencsak kellett valami tápérték és nagyon jó érzékkel egy tök kircsó étterembe mentem be, ami még csak nem is volt egetverően drága,sőt. A leves amit kihoztak akkora adag volt, hogy nem bírtam megenni, pedig küzdöttem - nagyonnagyon fini volt! Utána hozták a kis gombócokat...uhhhh de jók voltak. Hja, a pálcikával evésbe egész belejöttem-szerencsére. További fél óra sétálgatás után éreztem, hogy lassan végem lesz. Visszavillamosoztam Csilláékhoz, ahol segítettem a pakolásban - értsd: ittam a forralt bort, hogy el tudják pakolni a főzőt 🙂 Hazataxiztunk, majd gyakorlatilag közepesen becsiccsentve szunyáltam másfél órát. Azóta már be is pakoltam holnapra - illetve a következő 5 napra. Reggel korán kelés, irány a reptér, és Okinawa! 🙂 Szóval nagy nap lesz - a felkelő nap országa: Hattori Hanzo, szaké, bálnák, régi japán kastélyok...iiiiiiiiii! Nagy nap lesz Csilla vállalkozásának is (more info later!) - kéretik szurkolni neki! 🙂 puszi,pá,bs